⚜ Obsession – no rest for the wicked


 
a jelen
– no rest for the wicked –
az oldal videója

A legjobb minőség és élmény érdekében, a promó videót külső lejátszón nézd meg! A csodálatos összeállítást köszönjük Seth Schofieldnak!

donegal times

Donegal, 2016. július 1.
Újabb gyilkosság történt a donegali egyházmegyében, ezúttal két tiszteletes holttestét találták meg a nyomozók ma hajnalban. A rendőrsé szóvivője szerint brutális gyilkosságsorozat részese lehet a két áldozat, kiknek felkoncolt holttestét megtalálták a St. Mary templom oltáránál. A nyomozók szerint a gyilkosságok ahhoz a négy hónappal ezelőtt kezdődő mészárláshoz köthetőek, amikor négy pap holttestét találták meg Belfast környékén. Egyelőre még nem tudni, hogy ki vagy kik lehetnek az elkövetők, s milyen indíttatásból történnek a gyilkosságok, de az bizonyos, hogy a tettes vagy tettesek az egyház tagjaiból szedik áldozataikat. A rendőrség fokozott ellenőrzést tart az utakon, a járőrök számát megkétszerezték a városban, az egyház által üzemeltetett intézményekhez és templomokhoz is rendőröket állítottak. A rendőrség a lakosok figyelmét felhívják arra, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül az utcán. Az ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség.

bejelentkezés

bejelentkezés
– no rest for the wicked –


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
hangok a távolból
– no rest for the wicked –
újdonságok
– no rest for the wicked –


















hátrahagyottak
– no rest for the wicked –
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (64 fő) Pént. Júl. 01, 2016 9:08 pm-kor volt itt.

Kasztok
Boszik
8
12
Vadászok
13
5
Egyház
2
1
Nimfák
3
7
Alakváltók
9
5
Halandók
0
5
Vámpírok
0
0
Ghoulok
0
0
Démonok
0
0
Dzsinnek
0
0
A fény őrzői
0
0
Koboldok
0
0
Elfek
0
0

 

A special client - Saf & Will

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
deal with the devil † witch

Safiya Madaki



Hozzászólások száma ▌ :

20

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 04.

faj ▌ :

Boszorkány


Témanyitás A special client - Saf & Will ▌ ▌
Szer. Júl. 06, 2016 12:13 pm




Nem kellett két hét ahhoz, hogy elemésszen a honvágy. Amit a helyiek kánikulának neveznek, az már-már nevetséges és ezt nem győzöm megosztani minden időjárásról panaszkodó klienssel. Az épület hátsó részében felállított szentélynek köszönhetően forgalomra nem lehet panasz és lassan, de biztosan gyűlnek a névvel ellátott hajtincseket tartalmazó fiolák. Az utolsó vendég már öt perce távozott, így ideje bezárni a helyet. Az első dolgom megfordítani az ajtó üvegén lógó nyitva táblácskát és egy futó pillantással szemügyre venni a járókelőket. Donegal belvárosa ekkor kel életre, a fiatalok csupán arra várnak, hogy a lemenő nappal együtt a gátlások is eltűnjenek az utcákról. A bejáratot védő rácsot még nem eresztem le, ráér. Felhangosítom a háttérben zümmögő rádiót és nekilátok a takarításnak.
Miután letöröltem az asztalokat, felsöpörtem a maradék hajat és kiszedtem a pénzt a kasszából, a raktárhelyiségbe vezet utam. A szobában füstölők bódító illata fogad, ami egy pillanatra visszarepít szülőhazámba, feltörnek az emlékek arról, ahogy a csillagos ég alatt, olajokban fürdetett akácialángok körül jártuk el a Damballát énekelve, táncolva, az életet ünnepelve.
Az ottani földben az emberiség születése óta gyökeret vertek a Vudu szellemei, itt viszont mintha meddő, homokon próbálnék csodákat művelni. Baron Samedinek, az élők és a holtak őrének szavai távolinak, erőtlennek tűnnek, egyedül Papa Legba, a keresztutak tolmácsok őre rendelkezik erős jelenléttel a világ minden pontján. A többi loát erősebb áldozatokkal kell előhívnom, vagy különleges helyeken kell meglátogatnom őket, például ha Samedi áldását kérem az őseimmel való kommunikávióhoz, egy temetőben kell kapcsolatba lépnem vele, ami viszont rendkívül veszélyes ezen a helyen.
A szantálhamuból készített fekete gyertyák, amelyek a padlóra rajzolt krétamotívum széleim vannak, már majdnem csonkig égtek, ami az épületet övező varázslat közelgő végét is jelenti. Ujjaimat benedvesítem, majd egy gyors mozdulattal elcsippentem a hozzám legközelebb álló lángocskát, aminek hatására a többi fényforrás is kialszik egy láthatatlan erőnek köszönhetően.
A helyiség groteszk módon ötvözi egy átlagos fodrászat és egy vudu szentély elemeit, kezdve az ollók között heverő felszentelt áldozati tőrrel, egészen a fal mellett elhelyezett trónig és a parókákat tároló polcokig. Levetem hétköznapi ruháimat, hogy átváltsak egy mambohoz, vudu papnőhöz méltó külsőre. Karjaimon arany karperecek sorakoznak, nyakamban borostyán amulett és gyöngysor lóg.
Végre valahára elfoglalom helyem a trónon, ez az egyetlen hely ahol erőm felveszi a versenyt az otthonival. Már kezdem sejteni, mi az oka gyengeségemnek.
A nagy felfedezések idején, mikor sok fivéremet és nővéremet elhurcoltak a tengeren túlra örök rabszolgaságra ítélve, a Vudu megvetette lábát még Amerikában is, amit csak úgy hívtak, az istentelenek földje. Hogy miként volt ez lehetséges? A láncra vert papok és papnők szívükben magukkal hordozták Bon Dieu és a Loák erejét és a hagyományok, rítusok és áldozatok megtartásával megalkották a Louisianai Vudut.
Ám ezeket nem lehet egyedül véghez vinni. Ebből következik, hogy ha meg akarom mutatni a nyugati boszorkáknak a mágiám erejét, szükségem lesz a Madaki törzsre. Vagy legalább pár emberre.
Gondolataim hálójából az bejárat fölött lógó szélcsengő hangja ránt ki. Trónomból felpattanva először a tőrömért nyúlok, majd a fegyvert a hátam mögé rejtve visszamegyek a szalonba.
- Nem látta a táblát? Zárva vagyunk. - van egy érzésem, hogy az illető nagyon is tisztában van ezzel, s már bánom, hogy nem húztam le azt a rácsot.

Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌
Szer. Júl. 06, 2016 2:54 pm




The Witch who lived


William White – kezében a míves faragással díszített, megfeszítetlen íjával és egy, az idegre illesztett, mérgezett hegyű vesszővel – féloldalasan, mindenféle nesz nélkül lopakodott végig egy donegali zöldségkereskedés tetején. Amikor a tető végéhez ért, egy nagymacska ügyességével guggolt le – egyetlen pillanatra sem veszítette el egyensúlyát az egyenetlen tetőn.

Talpig feketében, vadászathoz szükséges eszközökkel felszerelkezve figyelte a koraesti szürkeségben az út túloldalán lévő fodrászatot. „British Hairways” – hirdette a tábla; White szája széle elégedett mosolyra görbült. Szerette, hogyha egy boszorkány rendelkezett némi humorérzékkel, így mindig izgalmasabb volt a különböző szerek kísérletezése. Szerette látni, ahogyan egy életvidám boszorkány megtörik, ahogyan a végén már a halálért könyörög. Ugyan sajnos ez most nem volt opció, munkájának hangulatát mindenképpen feldobta a fodrászat neve.

William nem tartotta magát kegyetlennek. Nem vette emberszámba a boszorkányokat, de nem is kezelte őket állatként. Annál sokkal, de sokkal okosabbnak tartotta őket, sohasem becsülte le a természetfeletti erejét. Néha talán túl sok eshetőségre gondolt előre, de eddig mindig megérte a plusz erőfeszítés: hiába volt a sűrejében a boszorkányvadászatnak, még mindig élt.

Hideg szél borzolta fel félhosszú haját, de a férfi nem törődött vele. Minden figyelmével az üzletből kilépő nőre, majd a „nyitva” felirat eltűnésére fókuszált. Nem kellett gyűrűje ékkövére néznie ahhoz, hogy tudja, mivel áll szemben.

Amint az utolsóként távozott vendég lefordult az egyik sarkon, az út teljesen üressé vált. A két utcányira lévő kocsmából mulatozás zajai hallatszódtak; William undorral gondolt a részeg, úton-útfélen hányni megálló fiatalokra.

Kihasználva a környék kihaltságát, a vadász a főút irányába ugrott le a tetőről. Ugyan White a halandók közé tartozott, a Liga által gyártott csizmákban képes volt olyan ugrásokat is sérülés nélkül megúszni, amik miatt egy halandó már régen nyomorék lenne. Halandó volt, de egészen pontosan Vadász. A különbség nüánsznyinak tűnt a fogalmak között, de valójában fényév távolság volt a kettő között.

Mégis minden ellenére, az összesen kicsivel több, mint fél órás megfigyelés és a landolás után William összeszorított fogakkal egyenesedett fel. Egy mély lélegzetvétellel megbarátkozva a testébe nyilaló fájdalommal agyának hátsó részébe száműzte még annak gondolatát is. Az ötvenhez közel, sok évnyi kemény fizikai megterhelés után már nem volt minden a régi, de White egyszerűen csak nem foglalkozott ezzel. Túl fontos volt ahhoz a maga számára kitűzött feladat, hogy emberi mivolta hátráltassa benne. Elég magas fájdalomküszöbbel rendelkezett, és tudta, hogy addig fogja határait feszegetni, míg egyszer bele nem hal.
Utána már úgyis mindegy.

Az árnyékokba burkolózva, az éjszaka tökéletes barátjaként, annak minden előnyét kihasználva közelítette meg az immáron „zárva” feliratot hirdető ajtót. Pár másodpercig fülelt, majd kezét magasra emelve az ajtócsengőért nyúlt, annak megszólalását megakadályozva ezzel. Átemelte az ajtó felett, majd hang nélkül, hasonlóképp csukta vissza azt.

Gyertyák fénye szűrődött be az üzletbe hátulról, William a hátsó fal menti egyik sarokba sétált. Nem sokkal később a fények megszűntek; a vadász pedig diónyi, öntapadós felületű labdát vett elő. Ugyan nem ilyen célokra tervezték, és méretével ellentétben nagyon veszélyes is tudott lenni, aktiválás nélkül White céljának tökéletes eszközévé vált.

William célzott, majd egy szép ívű dobás után a kis labda meglökte az ajtócsengőt anélkül, hogy utána a földre essen. Ily módon a hangok alapján pontosan az történt, amit el kellett az áldozatnak hinnie: valaki belépett az üzletbe.

White megfeszítette az ideget, a mérgezett hegyű vesszőt pedig a hátulról előlépő nőnek szegezte. Az az ajtó felé indult, így nem láthatta a háta mögött álló vadászt.
Elnézést kérek, nem volt alkalmam még időpontot egyeztetni – szólalt meg halkan, miközben a nyíl hegye centiméterekre volt csak a boszorkány tarkójától.
William egy fél lépést hátrébb állt, hagyva ezzel helyet az asszonynak, hogy szembenézhessen gyilkosával.
Nem volt ez olyan jó ötlet. Ennyi természetfeletti egy helyen… Lassan egy halandó is felfigyelne rá. Szerencséjére Ms… – White a fekete nőre nézett, annak keresztnevét tudakolva. – A Liga vezetői engem választottak ki, hogy ellenőrizzem a helyet, én pedig vagyok olyan udvarias, hogy megkérdezzem: mi célja van más boszorkányok hajával? Láthatóan nem régen költözött erre, így nem vagyok abban biztos, hogy ismeri a helyi történéseket. Pedig higgye el, kár Önért. Szó szerint jobban járt volna, hogyha a melegebb éghajlaton marad. – William hangjában ugyan a felső tízezer eleganciája és kedélyessége is megvolt; szenvtelensége és hidegen maradó barna szemei miatt beszéde jeges vízként hatott.

A vesszőt nem eresztette lejjebb, miközben beszélt, a boszorkány arcát tanulmányozta. Az üzlet kapcsán a Liga pár információt kiderített róla – így például, hogy honnan jött és mikor –, azonban ezeknél többet nem igazán tudtak róla. William sajnálta, hogy a Ligától kapott megbízást, így nem volt lehetősége arra, hogy az esetleges boszorkányt – mert a vezetők még nem tudták, hogy az-e – elfogja „tudományos céljai” miatt. White ugrásra készen, ám látszólag kőszoborkért állt, jól leplezett kíváncsisággal várva a nő válaszára.


Vissza az elejére Go down

avatar
deal with the devil † witch

Safiya Madaki



Hozzászólások száma ▌ :

20

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 04.

faj ▌ :

Boszorkány


Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌
Szer. Júl. 06, 2016 5:08 pm




Rég éreztem ilyen izgalmat. Ahogy meghallottam a bambusz szélcsengők koppanásait, készen álltam a harcra. A rémisztő tény, hogy a törzsemet hátrahagyva, egyedül az alakváltó társammal érkeztünk ide, Késszé tett arra, hogy önző módon a saját életemet helyezzem mindenki épsége elé. Egy szó mint száz, a felemelt tőrrel készen állok egy élet kioltására is. Nem tudom megmondani, mióta áldozok kecskét, fekete mambát, csirkét, oroszlánt, de azt igen, hogy hol kell elvágni egy embert torkát úgy, hogy az ütőerek felsértése helyett csak a saját vérébe fulladjon bele. Lépteim magabiztosságot sugároznak, szívverésem alig tér el a megszokottól, ujjaim fájdalmasan szorítják a tőr arany markolatát.
Egyenesen az ajtó felé veszem az irányt, hogy bezárhassam az ajtót. Aki bejött, egészen biztosan meg fogja bánni, csak hamarabb kell odaérnem, mint ő, nehogy eliszkoljon. Mezítláb szökellek a hűvös csempén, gondolataim az eltervezett mozdulatsor köré tekeredtek, elfelejtve azt a lényeges részletet, hogy körül kéne nézni.
A hátam mögött feszülő húr hangja egy pillanat alatt elmossa terveimet, ujjaim elernyednek, a fegyverem éles csilingeléssel kísérve koppan a kövön. Próbálom az előttem lévő ablaküveg gyér tükröződéséből felmérni, hogy kivel, mivel van dolgom.
A felhúzott íj tulajdonosa egy férfi, aki sokkal magasabb és edzettebb nálam a sziluettjéből ítélve. A tény, hogy ilyen lefegyverző manővert kivitelezett, arról is biztosít engem, hogy nem hagyatkozhatok a gyorsaságomra és a precíziómra. Arcomon érzelmek nyomát sem észlelni addig, amíg meg nem fordulok, akkor viszont keserédes mosoly ül ki ajkaimra.
- Egy ilyen szellemes úriembert soron kívül is fogadhatok. - félelemnek semmi helye ilyen helyzetben az ember pillantásában, ugyanis mindegy, kinek a kezében van a fegyver, amíg azt nem használják. Még kikerülhetek ebből a helyzetből győztesként, csak ezt el kell hitetnem vele... És magammal is.
- Madaki. - mondom méltóságteljesen, akcentusnak nyoma sincs, hála világjáró loával kötött szerződésnek. - Igaza van, nem vagyok tisztában az itteni erőviszonyokkal, azzal azonban igen, hogy a magafajta vadászok mifelénk gépfegyverekkel randalíroznak, lőnek fejbe ártatlan kislányokat, boszorkányt kiáltva. Otthon nem olyan rendezett a tisztogatás, mint itt, elismerésem. - Szavaim épp annyira csöpögnek a gúnytól, mint amennyire övéi az elitista maszlagtól. - Alig tudhat rólam akármit is, miért lenne kár értem? A maga szemében csak még egy boszorkány vagyok. - kavarog a gyomrom, részben magától az élet-halál helyzettől, részben pedig a mímelt udvariasságtól. Még a végén azért is bocsánatot kér, hogy a torkomba ereszti a nyilat.
Úgy tűnhet, túlzottan is vakmerő vagyok, mintha cseppet sem félteném az életem. Az igazság az, hogy révüléseim során ezer meg ezer ősöm halálát éltem át, de még így is rettegem a pillanatot, mikor megpendül a felfeszített húr, és a szoba csendjét kettéhasítja a nyíl pillanatnyi surrogása.
- A Madaki-vérvonal egyenesági leszármazottjaként örököltem vudu erejét, és a királynői címet törzsemben. Ebből gondolom rájön, mit kezdek a boszorkányok hajával. Nem vonom kérdőre a szakértelmét, elvégre szép kort megért a hivatásához képet, de azért segítek. A vudu képes élet és halál fölött uralkodni, embereket átkozni, és szerencsével megáldani, de alapos felkészülés nélkül képtelenség fölülkerekedni a nyugati boszorkányok erején. Azért jöttem ide, hogy bizonyítsam a természetfeletti nyugati civilizációjának, mekkora erő rejlik ebben az emberiség történelmével egykorú vallásban, mágiában. A legerősebb varázslatok rituáléjához szükség van valamilyen kapocsra a célszeméllyel, amire legtöbbször a haj tökéletes. A vörös mágiához mások a szükségletek, de abba nem mennék bele. - sokkal többet beszéltem a szükségesnél, igyekeztem feltérképezni a férfi reakcióit, gesztusait. Rossz, hír, az alábbiak nem igazán jelentkeztek beszédem folyamán.
Lassú, egyenletes mozdulattal összefonom karjaimat magam előtt, karpereceim halk csilingelése töri meg a frissen közénk ülepedő csendet.
- Egyéb kérdés? - döntöm oldalra fejemet érdeklődve, miközben néma fohászt intézek a természetszellemeknek, a Loáknak, Bon Dieunak, és Mawunak, a mindenség anyjának, hogy tegyen fel akármilyen kérdést, csak adjon még egy kis időt az élők között. Elkövetem azt a hibát, ami elkerülhetetlen volt, mégis tartottam tőle.
Nyeltem egy nagyot.

Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌
Pént. Júl. 08, 2016 11:01 am




The Witch who lived


William White megengedett magának egy félmosolyt, miközben a boszorkány a vuduról magyarázott neki. Megadta azt az elégtételt a nőnek, hogy legalább egy kevés érzelmet leolvashasson az arcáról, hogy halvány fogalma legyen, miként reagál az életét kézben tartó arra, amit mond.

Ugyan még a William kérdésére adott válasz kifejtését megelőzően intézett a boszorkány hozzá egy félig költői, félig megválaszolandó kérdést, a vadász nem szólt közbe, megvárta, hogy az afrikai nő befejezze. Tetszett neki, ahogyan Ms. Madaki halálos nyugalommal, mintegy beletörődve generált magában elég bátorságot ahhoz, hogy rendesen választ adjon. Aki a halálát megelőző pillanatban képes hidegvérrel magyarázni egy idegennek, az talán megérdemli, hogy egy kicsit tovább éljen. Ilyen esetben a percek éveknek tűntek az áldozat számára.

Biztos abban, hogy nem keveri össze az afrikai vadászokat holmi halandó terroristákkal? – William ugyan jól tudta, hogy délen mennyire barbár módon voltak képesek a vadászok dolgukat végezni, nem hitte, hogy a boszorkány által mondottakat hagyná a Liga vezetősége. – A civilizáltság nem több, mint intelligencia kérdése.

White belső elégedettséggel várta mondatának hatását; nem kutatatta fürkészve a nő arcát, sokkal inkább az udvariasság határain belül maradva, a boszorkány szemébe nézve, enyhén félrebillentett fejjel figyelte a vele szemben álló asszony reakcióját. Nonverbális kommunikációjával szándékosan figyelmet mutatott a nő felé. Egyrészt azért tette, mert amíg ezt a hatást fenntartotta, biztos volt benne, hogy nem fog tenni a boszorkány semmi meggondolatlan ostobaságot; másrészt pedig szerette volna arcának apró rándulásaiból megítélni őt: ehhez azonban neki kellett olyan jeleket adnia, melyekre várhatott válaszreakciót.

Egyébként téved, Ms. Madaki – ejtette ki a nő nevét pontosan azzal a magasztos büszkeséggel, amivel annak tulajdonosa mondta ki azt nem sokkal azelőtt. – Kevés boszorkány rendelkezik annyi humorérzékkel, hogy egy ennyire szellemes nevet válasszon a fodrászatának. – Konkrétan kimondatlanul, de mégis őszintén bókolt White. Sohasem volt vak, és nem is tettette azt. Szeretett igazat szólni, így – legyen szó akár egy pokolra való boszorkányról – mások elismerése – még egy ilyen helyzetben is – számára teljesen normális volt.

Rendkívül kielégítő válasza után nem hinném, hogy túl sok kérdésem maradt volt. Jól gondolja: az előbb elhangzottak alapján, a „szép” kor megélése alatt szerzett tudással minden hiányzó folt pótlásra került. Ugyan talán késő, de egy javaslatot tennék Önnek: ha vörös mágiával szeretne foglalkozni, akkor menjen el önkéntesnek egy véradásra. Ha jól tudom, a napokban esedékes egy a közelben. – William tanácsa megcsúfolása volt a nő életének, és ugyan nem akarta elsőként ezt megtenni, képtelen volt megállni a kísértést. Lassan a Liga az Idősek közé akarja majd sorolni, hogy egy helyben ülve a tanításnak szentelje hátralévő napjait. Nem sokára alkalmatlannak fogják ítélni, ehhez nem kell más, mintsem meglássák a hanyatlás jeleit rajta. White tudta, hogyha ez bekövetkezik, akkor semmi értelme nem lesz életének és eddigi fáradozásainak, így egyszerűen nem hagyhatta ezt megtörténni. Tompán érezte ugyan a lassan állandóvá váló fájdalmat, ő maga is meglepődött rajta, mennyire jól képes ezt elnyomni, figyelmen kívül hagyni.  Ugyan biztos volt benne, hogy az afrikai királynő nem sértésnek, hanem sokkal inkább bóknak szánta a korára vonatkozó utalást, vére forrni kezdett a gondolattól.

A vadász elégedetten látta, hogy a dacos karösszefonás után végül a boszorkány nyelt egyet. Elég volt ennyi ahhoz, hogy tudja: sikerrel járt. Tettek nélkül képes volt megtörni annyira az előtte álló csinos nőt, hogy az ezt követően hajlandóságot mutasson különböző dolgokra. Korai örömét nem kimutatva, fagyos tekintettel kérdezett vissza az utolsó kérdésre utalva:
Kérem, mondjon valamilyen okot, amelynek következtében még holnap is az élők sorába fog tartozni. – Hűvös kérés volt, tárgyilagos hangnemben. William finoman felhúzta egyik szemöldökét, hagyta, hadd láthassa meg a boszorkány az unalmat és a türelmetlenné váló várakozást az arcán.
Tik-tak.


Vissza az elejére Go down

avatar
deal with the devil † witch

Safiya Madaki



Hozzászólások száma ▌ :

20

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 04.

faj ▌ :

Boszorkány


Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌
Vas. Júl. 10, 2016 6:22 pm




Minden mozdulatától felfordul a gyomrom. Ajkainak minden egyes apró rándulásába belebetegszem, de nem hagyom abba monológomat, ugyanis jelenleg ez az egyetlen dolog ami életben tart. Ezt mindketten tudjuk, én egyszerűen nem akarok róla tudomást venni. Ahogyan azt is remélem, hogy nem jön rá a lábunk között beverő tőr jelentőségére. Lassan egy évszázada készítették a fegyvert, a Madaki törzs papnői számára, hogy gondtalanul képesek legyenek végighajtani az áldozatokat. Az penge acélját még a megmunkálás előtt megszentelték, ahogyan azt a míves aranymarkolattal is tették. Az áldozati tőrök ereje és értéke majdnem teljes mértékben az első áldozat erejétől függ. Akkoriban még nem kötött szövetséget az alakváltók és a boszorkányok törzse, nem telt el hét egy kisebb rajtaütés nélkül. Ekkor döntött úgy nagyanyám, hogy a szűz acél először királyi vért fog kóstolni. Alakváltók vagy sem, az ő vérvonaluk is a kognitív forradalom hajnaláig visszavezethető, így az ereikben lüktető állatias erő tökéletesen megfelelt  célra. Mondanom sem kell, a trónörökös elrablása és felmetszése nem enyhítette a rivális klánok közötti feszültséget.
Tehát a penge, ami a lábunk között hever képes lenne megfordítani az erőviszonyokat, de jelen pillanatban sakkban tart az íjával. Hiábavaló lenne arra játszanom, hogy a nagy beszélgetésben elfáradnak karjai.
- A gyilkosok gyilkosok, mindegy milyen álszent embléma mögé bújnak. - tisztában vagyok vele, hogy szavaim csak rontanak a helyzetemen, de inkább halok meg őszintén, mint meghunyászkodva. Egy Madakit sosem fognak térdelni látni. - A civilizáltság a fehér ember újabb kitalált fogalma arra, hogy ő mennyivel jobb a többinél. Az Amerikába hurcolt rabszolgaként eladott afrikai harcosok, sámánok és egyszerű emberek primitív állatokként voltak kezelve, mert nem tudtak olvasni, vagy épp nem értették meg a kultúrát, amibe kényszerítették őket. - szívverésem felgyorsul, állkapcsom megfeszül, bármennyire is szeretném rezzenéstelen arccal befejezni beszédemet. Én átéltem száz és száz nővérem szenvedését és halálát, képtelen vagyok elválasztani a tényeket az érzelmektől ebben a témában. - A szalon neve nem az én ötletem volt, de tudom értékelni a humorérzéket. Csak épp nem tartom praktikusnak.
Pulzusom lelassul, mozdulataim, gesztusaim újra semmitmondóak.
- A vörös mágia nem csupán vérmágia. A vörös mágia képes a holtakat visszahozni az élők sorba szolgaként. A vérmágia más. - csak egy apró bepillantással szolgálok számára a vudu sötét oldaláról, de ennyi éppen elég lesz.
Naivan akár arra is gondolhatnék, hogy a véradásos tanácsa apró utalás volt életem megkegyelmezésének, de sajnos tisztán látom a szavai mögött rejlő megalázó gúnyt.
- Sok oka lehet rá. Elbűvöli önt az én szépségem, ezért életben hagy. - magam sem tudom, hogy milyen keserű viccnek szántam ezt, hiszen az előttem álló vadász nem esne ilyen amatőr hibákba. Leginkább időt akartam nyerni ezzel az ajánlattal. - Az is megeshet, hogy már érzi, eljárt maga fölött az idő, én pedig épp tudnék ebben segíteni. - elhallgatok egy pillanatra, nem nyújtom el a hallgatásomat, mert a végén még kiábrándulva valóban útjára engedi azt a nyílvesszőt. - Ám a legvalószínűbb, hogy szüksége van a segítségemre. A fodrászatomban nap mint nap megfordulnak boszorkányok és varázslók, én pedig mindegyikkel elbeszélgetek. Tudom, hogy Eva Gallagher ma éjjel a Pixieland nevű kocsmába megy szórakozni. Tudom, hogy Lloyd Rowe a hétvégén kempingezni megy a Donegaltól pár kilométerre nyugatra elhelyezkedő erdőbe. Az ön dolga csupán annyi, hogy felkeresi ezeket a helyeket a megfelelő időpontban, és lecsap rájuk. Mint látja a nyugati boszorkák és varázslók élete semmit sem jelent a számomra, és hogyha ezt kívánja meg a helyzet, kész vagyok egyesével a vadászok kezére terelni őket.
Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌
Szer. Júl. 13, 2016 4:42 pm




The Witch who lived


William White miközben látszólag csak a vele szemben álló boszorkányra figyelt, magával végigvette az olyan lehetőséget, amire akár a legcsekélyebb esély is volt. A fodrászat több harcban jól bevethető eszközzel rendelkezett, illetve a vadász biztos volt benne, hogy a hétköznapi dolgokon túl, különböző fegyverek is lapulnak az eshetőség kedvéért itt-ott elszórva az üzletben. Ugyan a Madaki boszorkányhoz legközelebb a földön fekvő tőre volt, William nem hitte, hogy a nő lesz annyira balga, hogy azzal próbálkozzon. Ahhoz túlságosan közel volt hozzá a mérgezett hegyű vessző.

A boszorkányok pedig boszorkányok, akárhonnan is származzanak. Szerintem mindkét kijelentéssel egyetérthetünk. – Ugyan nem állt szándékában Williamnek belemenni a gyerekes sértegetésbe, jól esett neki egy félmosoly társaságában válaszolni eképp.

A vadász közönnyel hallgatta végig a nő civilizáltsággal kapcsolatos gondolatait. Valójában igazat adott neki, nem látta értelmét, hogy ezt megossza vele. Igazság szerint a helyzet ennek ellenkezőjét kívánta William részéről; így ugyan nem szeretett hazudni, mégis a következőképp válaszolt:
Tudja, Ms. Madaki, hogy mi különbözteti meg az embereket az állatoktól? Azt hiszem, nem kell felsoroljam az ismertetőjegyeket, elvégre éppen az előbb tette meg Ön. – William sosem nézett volna állatnak egyetlen bennszülöttet sem, viszont mondatai tökéletesen szolgálták a célt: Madaki feldühítésével William ha rövid távon nem is, de hosszútávon mindenképp célt ért. Egy ilyen helyzetben ép eszű boszorkány nem próbálkozna semmilyen butasággal, viszont míg arra kell figyelnie, hogy indulatait fegyelmezze, addig sem fog ész nélkül támadni. A tapasztalatai alapján ez az elmélet helyesnek bizonyult, William csak remélte, hogy most is megállja majd a helyét. Nem mintha ne lett volna készen a harcra akármelyik pillanatban, jobb szerette volna ezt diplomatikus úton megoldani.

– Ha már a praktikusságnál járunk, azt hiszem kegyed őszintesége sem minősül annak.
– A vadász tisztelte a boszorkányt, amiért az életének végét látva sem változott csúszó-mászó féreggé, hanem felszegett fejjel, igazat szólt végig. Ugyan a büszkeség valahol áldás, egy ilyen helyzetben átok volt; William mégis értékelte annyira ezt a vonást, hogy erősen gondolkozott a lehetőségeken, melyek szerint a nőnek nem kellett akkor és ott meghalnia. Szándékában állt megölni természetesen, de a látottak alapján az időpontot illetően gondolkodóba esett – ami nem volt gyakori eset nála.

Elnézését kérem, nem vagyok túlzottan jártas az afrikai boszorkánymágiában. Mindenesetre köszönöm a felvilágosítást. – William kíváncsi volt, hogy meddig húzhatja még a nőt, mielőtt az őrült módjára nekiront, ezzel megpecsételve sorsát.

William érdeklődve – néhol csak azt színlelve – hallgatta végig a boszorkány okfejtését. A korára ért utalás ugyan szíven ütötte, nem adta meg azt az elégtételt a nőnek, hogy ez látszódjon rajta. Az utoljára elhangzott eshetőség hallatán úgy igazából, komolyan megfordult William fejében, hogy lesz egy boszorkány, akit sohasem öl meg. Persze az „örökké” itt csakis addig volt lehetséges, míg elegendő információt kapott, de ha ez az ő vagy a nő életének végéig eltartott… Akkor miért ne?

Ugyan szépsége rendkívüli, sajnos nem vagyok az elbűvölhető fajta. Második ajánlatát is köszönöm, de jelenleg még nem áll szándékomban eltávozni az élők sorából. Azonban harmadik ajánlata nem csak elgondolkodtató, hanem Önre nézve hosszú életet is biztosíthat. Amennyiben tényleg kész ezt megtenni, elárulni nyugatról származó fajtársait… Én állok elébe, Ms. Madaki. – Bár William izgatott volt a lehetőségtől, ez nem látszott rajta. Hogyha most nem volt képes elég tekintélyt szerezni a boszorkány szemében, a későbbiekben elég sok rossz következménynek nézhetett elébe. De amennyiben a Madaki boszorkány ezt komolyan gondolta… William elégedetten gondolt a kioltott boszorkányéletekre, melyek nem csak az ő lelkén száradnak majd.


Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom




Témanyitás Re: A special client - Saf & Will ▌ ▌


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: British Hairways-