⚜ Obsession – no rest for the wicked


 
a jelen
– no rest for the wicked –
az oldal videója

A legjobb minőség és élmény érdekében, a promó videót külső lejátszón nézd meg! A csodálatos összeállítást köszönjük Seth Schofieldnak!

donegal times

Donegal, 2016. július 1.
Újabb gyilkosság történt a donegali egyházmegyében, ezúttal két tiszteletes holttestét találták meg a nyomozók ma hajnalban. A rendőrsé szóvivője szerint brutális gyilkosságsorozat részese lehet a két áldozat, kiknek felkoncolt holttestét megtalálták a St. Mary templom oltáránál. A nyomozók szerint a gyilkosságok ahhoz a négy hónappal ezelőtt kezdődő mészárláshoz köthetőek, amikor négy pap holttestét találták meg Belfast környékén. Egyelőre még nem tudni, hogy ki vagy kik lehetnek az elkövetők, s milyen indíttatásból történnek a gyilkosságok, de az bizonyos, hogy a tettes vagy tettesek az egyház tagjaiból szedik áldozataikat. A rendőrség fokozott ellenőrzést tart az utakon, a járőrök számát megkétszerezték a városban, az egyház által üzemeltetett intézményekhez és templomokhoz is rendőröket állítottak. A rendőrség a lakosok figyelmét felhívják arra, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül az utcán. Az ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség.

bejelentkezés

bejelentkezés
– no rest for the wicked –


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
hangok a távolból
– no rest for the wicked –
újdonságok
– no rest for the wicked –


















hátrahagyottak
– no rest for the wicked –
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (64 fő) Pént. Júl. 01, 2016 9:08 pm-kor volt itt.

Kasztok
Boszik
8
12
Vadászok
13
5
Egyház
2
1
Nimfák
3
7
Alakváltók
9
5
Halandók
0
5
Vámpírok
0
0
Ghoulok
0
0
Démonok
0
0
Dzsinnek
0
0
A fény őrzői
0
0
Koboldok
0
0
Elfek
0
0

 

Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción

 :: Belváros

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
deal with the devil † witch

Abigail H. Sullivan



Hozzászólások száma ▌ :

119

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Apr. 07.

Tartózkodási hely ▌ :

belfast / donagel

Foglalkozás ▌ :

történelem tanárnő

faj ▌ :

witch

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :

Immortality
I make my journey through eternity
I keep the memory of you and me
Inside






Témanyitás Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Szomb. Júl. 09, 2016 7:06 pm




Mr. White and Ms. Sullivan

A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása.



Mostanában nem jellemző rám az utazgatás, és csak ritka esetben hagyom el a tartományt is, de ma kénytelen voltam a közel kétszáz kilométeres távolságot megtenni Dublinba, mert hívott a kötelesség, pontosabban a származásom, és az ezzel járó kellemetlenségek. Mi szél hozhat egy fiatalnak kinéző boszorkányt az ír fővárosba? Egy aukció, méghozzá egy igen kényes ügyből kifolyó aukció.

1897. április 22.

Az égiek verőfényes napsütéssel köszöntötték a cambridge-i Trinity College diákjait, amint elhagyták kollégiumi szobájukat, és az egyetem előadóterme felé tartottak. A klasszikus angol irodalom megszállottjaként immár nem is tudom, hogy hányadik alkalommal iratkoztam be Európa egyik legnevesebb felsőoktatási intézményeinek egyikébe. A halhatatlanság előnye, hogy a végtelen idő folyama áll rendelkezésünkre, és ebből táplálkozva nem voltam rest kihasználni, hogy magamba szívjam az élő történelmet, és a múlt íróinak és költőinek alkotásait. A titkomat jól őrizve ismét nevet változtattam, és Julia Polittként mutatkoztam be a nagyvilág előtt. A rokoni szálakat igyekeztem elkerülni, de sajnos nem jártam akkora sikerrel, mint például Spanyolországban. A létező összes hidat felégettem, de maradtak bizonyítékok, így szemfülesnek kellett lennem. Ez a tavaszi nap is a szokásos teendőkkel indult. A szemeszter felénél jártunk, és közeledett a vizsgaidőszak, de bármilyen félelem nélkül, - talán az egyedüli diákként – egy frissítő feketével kezdtem meg az április harmadik szerdáját. Goethe Faustjának egyik példánya ékelődött be a jobb felkarom, és a hónaljam közé, miközben a kávémat is sürgetően akartam elvenni, és ha nem jön az az ifjú, aki a segítségemre sietett, akkor biztosan rosszul végződött volna ez a próbálkozásom.
- Segíthetek? Még a végén elejted azt a könyvet, úgy szorítod magadhoz. – a fél fejjel magasabb, ónix fekete hajú, és kék szemű fiú merészsége kicsit meglepett, mert eddig egyetlen ellenkező nemű, sem mert leszólítani.
- Köszönöm. – kipirult orcával pillantottam fel az acélos kék szivárványhártyákba, melyeket később még számtalan alkalommal láttam az Arany Hajnal gyűlésein.
- Te is Rochester órájára jársz, mintha láttalak volna ott? – megnyerő mosolya egyből bizalmat keltett bennem, és ezt az érzést nem tudtam hova tenni.
- Igen, miért te is? – érdeklődtem kedvesen felfelé nézve, egy percig sem megszakítva a szemkontaktust az idegennel.
- Aleister. – mutatkozott be, és átvette tőlem a könyvet, hogy kezet tudjunk fogni.
- Julia. – préseltem ki az ajkaim közül a nevemet, és majdnem sikerült elszólnom magam. Abigail nem teheted tönkre az álcádat. Ekkor ismerkedtem meg Aleister Crowley-val, a tizenkilencedik század egyik legnagyobb agytrösztjével, akiről később kiderült, hogy mágus, és a fekete mágia elhivatott követője is.


A Herman & Wilkinson Aukciósház épülete előtt állítom le a viharszürke Volvóm motorját. A két és fél órás út megannyi érzelmet kavart fel bennem a régmúlt eseményei miatt, de nem kerülhettem el ezt az aukciót. Aleister hagyatéka sok mágust, és boszorkányt csábít ide ma délután, ahogyan fel vagyok készülve arra is, hogy rosszabb idegenekkel is összesodorhat a sors, mint egy vetélytárs. Régi barátom, és egyben szeretőm is hamar a bizalmába fogadott, és sokáig még levelezés által is tartottuk a kapcsolatot. A furcsa fordulat miszerint mégis lassan hatvan évvel később a halála után kerül árverésre az öröksége egy kicsit rendhagyó módon felkavart. A leszármazottak félnek, tartanak a vadászoktól? Fogalmam sincs az okokat illetően, de jobban jár az egész Boszorkány Tanács is, ha a fekete mágiát kedvelő férfi használati tárgyai nem kerülnek rossz kezekbe, mert annak súlyos következményei lehetnek fajunkra nézve. Különösképpen összesen két tárgy érdekelne, és amint a lista felkerült az internetre a regisztráltak körében nyilvánosságra hozva…nem volt választásom, mert jönnöm kellett. A fekete Jimmy Choo magas sarkúm, a fekete ceruzaszoknyám, és korallszínű blúzom nem tűnt túlzásnak erre az eseményre. A kis retikülöm mélyére rejtem a slusszkulcsot, és elindulok az impozáns épület bejárata felé. A modern irodaház lengőajtaját belökve egyből a regisztrációs pult felé veszem az irányt, hogy egyeztessem az adataimat, és kapjak egy kis táblát is. Szerencsére sor nincsen, de így is akad egy férfi előttem. A megérzéseim egyből vészharangot fújnak, és messziről el is kerülném más esetben, de utána következem, így hát beállok mögé.
- Mr. White itt legyen szíves aláírni, és meg is kapja a névjegyét, és a tábláját is. – egy fiatal szőke teremtés mosolyogva nyújtja a tollat, és a papírt az előttem állónak. Tartom a távolságot, de ekkor egy másik hölgyemény is a pult mögé lép, és int nekem.
- Regisztrálni szeretne hölgyem? – pillant rám, én meg egy nagy levegővétel után lépek az úriember mellé.
- Jó napot, már regisztráltam Abigail Higgins néven. – a nő a számítógép billentyűzetén leütve a gombokat keresi meg a nevemet, majd bólint is.
- Igen, meg is van. Ms. Higgins a négyes, és a harmincas tételt jelölte be, mint licitáló. Elkérhetném a személyigazolványát? – a táskám cipzárját elhúzva a pénztárcám után kutatok, de ekkor kiesik belőle egy arany medál, és a mellettem álló férfi cipőorra elé hullik le.
- Meg is van. – finoman tolom a kisasszony felé a hivatalos okmányomat, aztán a földön heverő ékszerre tekintenék, de egy másik szempár szegeződik rám, és mér végig. Lassan pillantok fel a barna szempárba. A hideg futkos a hátamon a rideg, élettelen íriszektől, de megpróbálom elrejteni a bennem keltett félelmet, és leguggolok, hogy felvegyem az anyám nyakláncát, melynek hátulján a családunk ősi jelképe virít.





LIVED A THOUSAND LIVES


A hozzászólást Abigail H. Sullivan összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 09, 2017 7:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Vas. Júl. 10, 2016 2:50 pm




Opportunism


William White leállította a Royce Rolls Ghost motorját a Herman & Wilkinson Aukciósház előtti parkolóban; a bejárattól legmesszebb lévő szabad helyre állt be. Akárhová is érkezett, szerette, ha volt némi fogalma arról, egészen pontosan hová is került. A főbejáratig tartó rövid séta éppen elegendőnek bizonyult számára ahhoz, hogy szemügyre vegye az épületet, hogy magába szippanthassa az esemény hangulatát.

White határozott léptekkel, egyenes háttal indult el a tekintélyt parancsoló irodaépület felé; széles vállaira tökéletesen simuló, szürkéskék, háromrészes öltönyében félelmet keltő bástyaként haladt a lengőajtó irányába.

Senki sem állt a regisztrációs pultnál, így hezitálás nélkül az egyik mosolygós nő felé indult. Hideg barna tekintetét a fiatal nőre emelte, annak arcára ráfagyott a túl sokat begyakorolt professzionális mosoly. William szája széle megrándult, némi elégtétellel töltötte el a recepciós reakciója. Nem mintha szándékában állt volna kellemetlen helyzetbe hozni akárkit is, a helyzetre való tekintettel lelkiismeret furdalás nélkül csinált ilyet.

Egy aukcióra érkezett, de nem akármilyen aukcióra. Aleister Crowley – a hírhedt fekete mágus – hagyatéka került elárverezésre; létezhetetlen volt, hogy a különböző fajba tartozó természetfeletti ne képviseltesse magát. Ugyan a Liga vezetői kérték, jöjjön el, William e nélkül is így tett volna. Crowley dolgai leginkább a boszorkányokat segíthették, ő pedig nem hagyhatta, hogy ilyen módon szerezhessen akármekkora előnyt is az általa joggal gyűlölt faj.

Míg igazolványainak ellenőrzésére várt, egyszerű, hétköznapi szemlélődő módjára pillantott körbe a tágas előcsarnokban. A fiatal nő miután visszaadta iratait, még egyszer felsorolta a White által licitálásra jelölt tárgyakat – a négyes és a harmincas sorszámút.

William hallotta a lengőajtó nyílását, és mielőtt rápillantott volna a kezén lévő, elszíneződő gyűrűre, már tudta, hogy nem halandó lépett be az ajtón. Még magának sem sikerült pontosan megmagyaráznia, miképpen volt „forródrótja” a természetfeletti érzékelésére; hosszú évek alatt kifejlődött ösztönei vörös szirénákkal tarkított, vijjogó riadót fújtak.

A nő parfümjéből tudta nagyjából bemérni, hogy az milyen távol állt meg mögötte a sorban. Érzékeit kihegyezve, ugrásra készen várt a pult túloldalán álló fiatal nőre, amikor a mellette lévő kolleginája intett a White mögött álló asszonynak.

Leküzdve a késztetést, William nem pillantott a mellette lévő nőre; látóterének széléről – ahol a tárgyak homályosak voltak, azonban a színlátás felerősödött – azonban be tudta mérni Abigail Higgins ruhájának színeit. Már ez az egyetlen információ rengeteget elárult a mellette állóról, természetesen csak annak, aki jártas volt a pszichológia ezen ágában. Természetesen további ismeretek nélkül Williamnek csak feltételezései lehettek, de ezek általában mindig helyesnek mutatkoztak.

A vadász aláírta a kért helyeken az elé tett papírt, amikor a mellette álló természetfeletti valamit kiejtett kezéből. William udvariasságból – és kíváncsiságból – le akart hajolni, hogy felvegye az elejtett – koppanása alapján fém – tárgyat, de mire cikornyás betűivel megejtette aláírását, a nő megelőzte.

Még pont azelőtt pillantott le a boszorkányra, mielőtt az a családjának jelét viselő medált a markába zárhatta volna. William zavarba ejtő hűvösséggel pillantott végig a nőn, miközben az felállt. Az őt kiszolgáló recepciós lány hátrafordult segíteni a boszorkány papírjaival bajlódó másiknak, így William szavait csakis az asszony hallhatta:
Szép napot, Ms. Sullivan. Vagyis elnézést kérek, ha jól hallottam jelenleg Ms. Higgins-nek kell szólítsam. – White kemény vonásaihoz illett a nővel szemben megejtett hangnem: noha az udvariasságon határain belül maradt, hangszínét semmilyen rájátszott érzelem nem színezte. Szenvtelenül, tárgyilagosan beszélt, de véletlenül sem unottan.

Mindketten tisztában voltak azzal, hogy miért jött az aukcióra a másik, és hogy egy ilyen helyen White-nak nem lesz lehetősége a vadászatra. William tudta, hogy a hallhatatlanok közé tartozó – csak az ördög tudja hány éves – boszorkány nem lesz olyan ostoba, hogy legyen akár fikarcnyi lehetősége is az elfogására. Halhatatlannal még nem volt dolga a laboratóriumában, így rendkívül sajnálta már előre az elszalasztott lehetőséget. Ugyan bepróbálkozhatott volna valamivel, tudta, hogy ezzel csak saját magát tenné kicsinyessé a boszorkány szemében.

William majdnem biztos volt abban, hogy hasonló gondolatok futnak át Ms. Sullivan fejében is, és hogy nem csak ő, hanem a nő is tisztában van azzal, a másik mire gondolhat. Időközben recepciós a boszorkány kezébe adta annak papírjait, névjegyét és tábláját, így semmi dolguk nem maradt az előtérben.

A helyzetre való tekintettel, a gyakorlat elmaradása végett megtisztelne, ha élvezhetném társaságát az aukció ideje alatt – szólt az úriember álcája mögé bújva William. Még ha esetleg hallották volna is beszélgetésüket, se értett volna belőle senki semmit. White szerette megismerni prédáját – mert biztos volt benne, hogy a jövőben megfogja próbálni egy kevésbé nyilvános helyen elfogni a boszorkányt –, így bosszúságát félretéve, intellektuális játéknak tekintette a tárgyak megszerzése mellett fennmaradó idejét. Csak azt remélte, hogy a nő nem fogja elrontani ezt, de igazság szerint nem hagyott neki sok választást e téren.

A vadász udvariasan karját nyújtotta a boszorkány felé, majd ha az elfogadta azt, akkor együtt indultak el a licitáló terem felé. William biztosra vette, hogy nem csak az ő öltönyzakója rejt egy akármikor előkapható tőrt; a veszély jóleső izgalmától elégedetten, halvány félmosollyal arcán lépett be az aukció helyszínéül szolgáló csarnokba, oldalán a könnyen végzetét is jelenthető boszorkánnyal.


Vissza az elejére Go down

avatar
deal with the devil † witch

Abigail H. Sullivan



Hozzászólások száma ▌ :

119

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Apr. 07.

Tartózkodási hely ▌ :

belfast / donagel

Foglalkozás ▌ :

történelem tanárnő

faj ▌ :

witch

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :

Immortality
I make my journey through eternity
I keep the memory of you and me
Inside






Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Hétf. Júl. 11, 2016 12:31 am




Mr. White and Ms. Sullivan

A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása.



Reményeim nem haltak meg, és naivan még hittem benne, hogy a sorban előttem álló férfi, akinek nevét már hallottam ugyan boszorkány körökben, azért bizakodtam benne, hogy mégsem azzal a Mr. White-tal hozott össze a sors, aki könyörtelenül végzett ki immár nem is tudom hány társamat, többek között az O’Neill család leszármazottai közül néhányat. A nehézfém koppanása nem kerülheti el a figyelmét, és amint leguggolok, hogy felvegyem, sajnos megérzem a rajtam végigtekintő barna szempárt. A röntgensugár sem lehetne alaposabb, ha képet szeretne rólam kapni, de ez a férfi úgy elemez, mintha a lelkemig akarna látni, és roppantul nem tetszik ez. A tenyerembe zárom az arany medált, de valószínűleg a mozdulatsorral elkéstem, mert amint felemelkedek, már el is értem, hogy a különösen hátborzongató úriember figyelme rám fókuszáljon. A recepciós pult mögött álló hölgyemény bajba sodródik, és a másik kollegina segítségére van szüksége, így nem is hallhatják az érdes hangot, ami csak nekem címezze mondandóját. Érdeklődően tekintek a halottnak vélt barna szempárba, és hallgatag módon fogom fel, hogy a férfi tisztában van vele, hogy ki is vagyok. Az érzékeim nem tévedtek, és a vészharangok most az egyszer még jól is jöttek volna.
- Szép napot Mr. White. Ha nem esik nehezére, akkor igen, jelenleg ezt a nevet használom. – a kimértségem, és a hűvös válaszom cseppet sem tükrözi hűen, hogy mi játszódik le éppen bennem. A tarkómon izzadságcseppek gyöngyöznek, a felkontyolt hajkorona sem segít abban, hogy hirtelen kimelegedésem áruló jeleit elrejtsem, mert tudom, hogy egy profi vadásszal, pontosabban egy igen régi motorossal hozott össze a sors. A kegyetlenségéről legendák keltek életre, és szájhagyomány útján terjedt egy olyan pletyka, miszerint a velem szemben álló vadász kísérleti patkánynak használja a fajunk képviselőit. A múltjáról nem sokat tudtam egyelőre, de nem titkolt szándékom volt, ha élve megúszom az árverést, akkor nem leszek rest jobban a körmére nézni. A pillanat törtrészéig találkozik a tekintetem az övével, és feléled az ősi harc kettőnk között. Nyilvános helyen vagyunk, így nem intézhet ellenem támadást, de ha csak egy aprócska lehetősége is akadna, akkor horogra akasztana, és velem együtt távozna. Nem voltam ostoba, és felkészületlen sem, de erről még nem kellett tudnia. A néma küzdelmet a recepciós hölgy szakítja félbe, amikor átnyújtja nekem a személyigazolványomat, és a kis táblácskámat, mellyel licitálhatok majd.
- Remek, köszönöm szépen. A 13-as úgyis a szerencseszámom. – szarkasztikus mosoly bújik meg a szám szegletében, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a vadász még nem mozdult meg, és hallotta a megjegyzésemet. A donageli családok számára tett utalásom éppen elég bizonyíték arra, hogy ne titkoljam el az igazi énemet. Nem Mr. White lesz az egyetlen vadász ma itt, és nem én leszek az egyedüli boszorkány, aki meg akarja szerezni a négyes, és a harmincas sorszámú mágikus tárgyakat. A távolságtartó, már-már gyűlölettel átitatott szavakat jól álcázta az idősebb Mester, így csak én érezhettem ki belőle, hogy mennyire nincs ínyére, hogy engem kísérgessen, de az etikett betartása jól ment neki, így meg se lep az udvariassága.
- Részemről lenne öröm, ha az oldalán mutatkozhatnék Mr. White. – negédes mosollyal viszonzom a kedvességét, és a karjába kapaszkodva indulok meg a licitáló terem felé, miközben a blúzomba rejtett tőrön jár az eszem. A szoknyám alatt is van egy a harisnyatartó oldalához erősítve, de jobban tetszik a mérgezett körömlakk, mely elég, ha egy kis vérrel érintkezik, és máris előnyben vagyok. Senki nem mondhatja, hogy nem készültem fel az esetleges találkozóra egy vadásszal.
- Hasonló érdeklődést mutat, mint én Mr. White az árverezést illetően? Hallott Mr. Crowley-ról ezelőtt, vagy csupán a Liga ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyen? – fordítom oldalra a fejemet, és éber tekintettel szemlélem őt. Ez a közelség halálos lehet mindkettőnk számára, de a merev testtartásból arra következtetek, hogy ő sem érkezett üres kézzel, ha támadásra kerülne a sor. A terembe lépve számtalan szempár szegeződik ránk, és többen le is döbbennek. Akik ismerik a mellettem állót, aligha tudják, hogy ki vagyok. Paranoiás módon vigyázok a magánszférámra, és nem mutatkozok be sohasem az igazi nevemmel. Akinek egy kicsit is több esze van a boszorkányok közül, az elrejti a valódi énjét. Egy kis előnyt kovácsolhat belőle, ha a helyzet úgy adódna, hogy az ellenség kezére kerüljön. A sarokban azonnal meglátom az Arany Hajnal két mágusát, és csak finoman biccentek feléjük. A szervezet a 1890-es évek végén élte a fénykorát, de még ma is tart titkos összejöveteleket, ahol a fekete mágusok osztják meg egymással varázsigéiket, újabb kötéseiket. A nekromancia sem áll tőlük messze, de fogalmuk sincs arról, hogy az ősi donageli családok ereje sokkal nagyobb, mint az övék együttvéve. A hajdani idők emlékei kavarognak a fejemben, és el is révedezek pár másodpercre, de nem engedhetem meg, hogy figyelmetlen legyek.
- Uram egy kis pezsgőt? – rendkívüli árverés lesz, és látszik abból is, hogy pincérek rohangálnak, és méregdrága italokkal kínálják az érdeklődőket. Elhúzom a karomat a férfitól, és ellopva egy poharat a tálcáról felé kínálom.
- Elfogadja tőlem? – tekintetem fürkészően méregeti őt, miközben egy másikat is elveszek magamnak, és megköszönöm a távolodó fiúnak a két italt.






LIVED A THOUSAND LIVES


A hozzászólást Abigail H. Sullivan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 17, 2016 6:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Szer. Júl. 13, 2016 5:40 pm




Opportunism


William White halványan elmosolyodott, amikor a vele szemben álló Sullivan boszorkányon észrevette a feszültség apró jeleit. White biztos volt benne, hogy rajta kívül talán senkinek sem tűnne fel, még ha a helyén is állnának, hogy a nő – ha nem is nagyon, de – fél; ő is vadász léte miatt, illetve megjelenésének, szavainak hatásának ismeretében vette észre az árulkodó jeleket. Nem állt szándékában a boszorkány megölésén túl mást tenni vele, de mivel erre nem kínálkozott lehetőség – illetve a Sullivanok a vadászok jelenlegi tudása alapján halhatatlanok voltak –, Williamet elégedettséggel töltötte el kisugárzásának jeges, félelemkeltő mivolta.

Ez esetben elnézését kérem, Ms. Higgins – szabadkozott William, mintha csak egy megbeszélt találkozóról késett volna fél percet vagy valami hasonló.
Egyetlen porcikája sem kívánkozott úgy igazából erre az árverésre, azonban ha már itt volt – ha itt kellett lennie –, akkor egy kis „játék” gondolata is képes volt feldobni az amúgy nem csak kifelé borús hangulatát. Bár William szenvtelen kimértségére a „borús” jelzőt használni túlzás volt, gondolatai nagyon sokszor kalandoztak a nagyon sötét hely felé.

A recepciósnak tett apró utalás a donegali 13-ra mosolygásra késztette a férfit. Veszélyes, tűhegyes dárdák felett járt kötéltáncra hasonlító játszmájuk ezennel mindkét részről kezdetét vette. Mikor a korall színű blúzt – mely lágyan simult kecses vonásaira – viselő nő megfordult, William arcán nyoma sem volt a boszorkány megjegyzését illetően semminek sem. Mégis, belül valószínűleg mindketten tudták, hogy az aukció idejére visszafordíthatatlanul belekezdtek valamibe. A helyzet komikusságát fokozta, hogy az első pillanattól fogva tökéletesen megértették egymás utalásait, a köztük lévő nonverbális kommunikáció is egyre inkább meghatározóvá vált. Hogyha nem lettek volna ellenségek – boszorkány és vadász –, talán őszintén élvezhették volna a másik társaságát, csakis annak mivolta végett.

William viszonozta Abigail negédes mosolyát, azonban tekintete most sem lágyult meg egyetlen másodpercre sem. A vadász régen tudott igazából örülni dolgoknak, azonban nagyon hosszú ideje már csak tudta, hogy mikor kellene örömmel reagálnia egy helyzetre. Már nem csak akkor játszotta meg boldogságát, ha a helyzet ezt kívánta meg tőle, hanem akkor is, amikor tényleg boldognak kellett volna lennie. Egy több évszázadot megélt boszorkánnyal az oldalán, William arra gondolt, ha egyszer megunja a vadászatot, beáll színésznek egy világ túlfelén lévő kis társulatba, ahol a természetfelettivel szennyezett múltja sohasem találhat rá. A férfi arcára nemcsak a gondolat abszurditása miatt, hanem a helyzet groteszk jellegének mivoltából hosszú idők egyik legőszintébb mosolya került.

A licitáló terem felé lépkedve, Abigail törte meg a csendet. Ugyan lépteiken nem lassítottak, William végig a nő szemébe nézett, miközben hozzá beszélt:
A Liga sok olyan dologhoz ragaszkodik, melyek engem teljességgel hidegen hagynak – kezdte. – Ugyan kérték, jelenjek meg, ha nem állt volna egyébként is szándékomban, nem tettem volna meg. Mr. Crowley-ról pedig nem hallani az én szakmámban olyan lenne, mintha Kegyed nem ismerné példának okáért az én nevemet. – Talán egoistán hangozhatott a vadász kijelentése, valójában nem volt az. William teljesen reálisan látta az eredményeit, joggal sorolhatta magát a legjobbak közé. Miközben szavaiban halványan megjelent a Ligával való ellentéte, tekintete röntgensugárként pásztázta a boszorkány arcát. Kíváncsi volt arra, hogy miképp vélekedik erről a nő, azonban tudta: több száz év gyakorlásával még ő sem veheti fel teljesen a versenyt. Magában azt is megkérdőjelezte, amit a pultnál vélt észrevenni, nem szeretett volna vakon, elbizakodva belesétálni egy rajta túlmutató csapdába. William nagyon-nagyon jó volt érzelmei elrejtésében, feltételeznie kellett, hogy Ms. Sullivan felülmúlhatja e téren.

A licitáló terembe lépve William kapásból kiszúrt három vadászt és pár különösen keresett természetfelettit, akik kezéhez halandók vére száradt. Biztos volt benne, hogy vannak, akik mindkettejüket ismerik, de észre sem akarta venni a meglepett pillantásokat. Igazság szerint tetszett a vadásznak a helyzet bizarr mivolta. Mert William White és egy boszorkány karöltve sétáljon… Körülbelül annyi eshetősége volt ennek, minthogy a következő másodpercben leszáll egy Marsról jövő űrhajó a terem közepén, aztán az űrlények bejelentik: elpusztítják a Földet, majd a robbanás előtt egy féreglyukon át távoznak…

Magával elégedett pincér lépett hozzájuk, ám kérdése után Abigail nem hagyott időt Williamnek, a férfi helyett vett el két poharat az ezüsttálcáról. A vadász kissé bosszúsan vette tudomásul, hogy a boszorkány önállósította magát, úgy illett volna, hogyha ő adja a nő kezébe az italt. Mindenesetre haragját nem mutatta, helyette negédes mosollyal vette el a felé nyújtott pezsgőspoharat.
Nem hinném, hogy itt és most mérgezne meg, ez nem adná meg Önnek a megfelelő elégtételt. Pontosan olyan ostoba mozdulat volna, mintha én itt próbálnám meg Kegyedet leszúrni, már ha nem lennék tisztában azzal, hogy ennek van némi akadálya; vagy ha Ön tenné hasonlót. Közelharcban azt hiszem, hogy az első szúrás után is elég jó tudok lenni, bár az előbb láthattuk, hogy a terem tele van mindkét oldalról jöttekkel. Szóval köszönöm, elfogadom a pezsgőt, Ms. Higgins. – William elvette az italt, majd a boszorkány felé emelte, mielőtt belekortyolt a hűsítő, mámoros pezsgőbe.
Kötéltáncuk immár nem hegyes dárdák felett, hanem egy sokkal veszélyesebb helyen, a realitás talaján játszódott.


Vissza az elejére Go down

avatar
deal with the devil † witch

Abigail H. Sullivan



Hozzászólások száma ▌ :

119

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Apr. 07.

Tartózkodási hely ▌ :

belfast / donagel

Foglalkozás ▌ :

történelem tanárnő

faj ▌ :

witch

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :

Immortality
I make my journey through eternity
I keep the memory of you and me
Inside






Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Vas. Júl. 17, 2016 6:27 pm




Mr. White and Ms. Sullivan

A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása.



Halhatatlanság. Sokan tévesen ítélik meg ennek a szónak a jelentését, és azt hiszem én is a többséghez tartoztam, mióta legjobb barátnőmmel karöltve látogatást tettünk a Sullivan kripta mélyén. Hátborzongató, és lélekölő pillanatokat kellett átélnem odalent, miközben saját családom átkozott el. Milyen árat kértek tőlem, mert az egyik ősömet kívántam kiszabadítani a sírból, és porhüvelyének egy kis lélegzést biztosítani, ha már saját vére árulta el? Niamh szakadt, és megaszódott testét látva elkapott a hányinger. A több évszázados por, mely a törékenynek tetsző bőrét ellepte örökre beleégett az elmémbe. Hányszor kellett újra és újra megfulladnia, és felélednie a hosszantartó büntetése alatt, mert Elise-t támogatta, és a halálba vágyott? Már az is megváltás lett volna számára, ha anyám helyett Sabian Fraser az ő fejét szakítja el a nyakától. Kihoztam egy élőhalottat, és a házamban őrzőm hétpecsét alatt. Lilia a bűntársam lett, és ha mindez a Tanács tudtára jutna, egészen biztosan a halálunkat okozná. Több oldalról voltam veszélyben, és most bevállaltam azt is, hogy Dublinig jövök egy aukció miatt. Aleister emléke minduntalan feltolult az elmémben, és ha tehettem volna, akkor elutazom Cambridge-be is, hogy lerójam a tiszteletemet a sírja előtt, de túl sok minden történt velem az elmúlt napokban, és védenem kellett a saját életemet is. Paradoxon lettem a Sullivanek között. Halhatatlanból halandóvá avanzsáltak, és a következő holdtöltéig akármilyen sérülés a végét jelenthette közel kétszáz évnek. Megszoktam, hogy sebezhetetlen vagyok, hogy én vagyok a boszorkányok körében is az, aki hamarabb nézne farkasszemet egy vadásszal, mint mások. Mi lesz a kisfiammal, ha meghalok, ki fogja helyettem felnevelni? Lili képtelen ránézni a saját vérére, Syrus nem kötelezhetné rá. Ki vigyázna egy félvérre, aki megragadt a vadászok, és a boszorkányok között? Kivetett gyermek, akinek szüksége van a védelemre, és egy anyára is.

Lábaim hangosan koppantak a márványpadlón, magabiztosságot kölcsönöztek a járásomnak, de csak a látszat mutatta ezt. A legegyszerűbb mozdulatra, félreérthető nézésre is összerezzentem volna, de még álmomban se gondoltam volna, hogy éppen ma fog összehozni a sors egy találkozót a hírhedt William White-tal. A Mestervadásszal, aki könyörtelenül irtja a fajtámat, és nem riad vissza a haláltól sem. Nem tudom, hogy milyen indíttatás, vagy éppen ok lappang a háttérben, de tiszta szívéből gyűlöl minket. A háta mögött állva még nem ismertem rá, de amint a medálom a padlóra zuhant, a pillanat beteljesedett, és a rideg tekintet kereszttüzébe kerültem. A szerepjátszás a génjeimbe van kódolva, így mikor felismert, nem tehettem mást, mint az igazat kellett mondanom neki, egy érett boszorkány fellépésével, és meggondoltságával megspékelve. Honnan tudhatta, hogy a rettegett Halhatatlan család képviselője nem is annyira sebezhetetlen?
Határozott, hűvös magatartásától lúdbőrözöm, a pihék egyesével kiáltanak a menekülés után, de nem mehetek el. A négyes és a harmincas tétel nélkül semmiképp. Szükségem van a volt szeretőm fegyverére, hogy legyőzhessek egy megátalkodott mágust, egy csalót, aki elárulta volna a saját faját, és a pokolra küldte volna az összes boszorkányt a Földön, ha megteheti. Szívtelen, elme bomlott férfi hírében állt az ifjú Fraser, de a horror történetek ellenére is kerestem, kutattam őt. Az édesanyám feje…elvette tőlem a mentoromat, az életadómat. Az egyetlen támaszomat, akinek távozása után összeomlott a kis világom. Most már tudom, hogy milyen érzés édesanyának lenni, így félek, rettegek, hogy Jesus is erre a sorsra jutna, ha valaki velem végezne. Meg akarom előzni ezt a balszerencsét, így ma az enyém lesz a tőr. Bármi áron.
Kéz a kézben lépjük át a küszöböt, és állunk meg a bejárattól nem is olyan messze, miközben meglepődött tekintetek vizslatják párosunkat. Egy vadász, és egy boszorkány. Nem érkezhettünk volna, karöltve hiszen ellenségek vagyunk, mégis egy olyan helyzet állt elő, ahol a nyílt támadás nem valósulhatott meg…egyelőre.
- A Liga kapzsi, ahogyan a mi Tanácsunk is Mr. White. Mr. Crowley valóban egy hatalmas mágus hírében állt, és balszerencse lenne számomra, ha nem ismerném Önt. Mégis azt kell, hogy mondjam Mr. Crowley jellemét azt hiszem, jobban ismerem, mint itt bárki más ebben a teremben. A személyes ismeretség nem elbagatellizálható. – tartom vele a szemkontaktust, de a szenvtelen álarc mögött egy kislány reszket, és alig várja, hogy ez a délután véget érjen.
- Magát még nem ismerem olyan jól, sőt mendemondák keringenek a személyét illetően is, de nem leszek rest mélyebb háttérkutatást végezni, amint lehetőségem nyílik rá. – megrándul a szám széle, de most nincs kedvem mosolyogni, miközben beljebb megyünk, és a szemem sarkában felfedezek két újabb vadászt, és két mágust is az Arany hajnal szektából. Az egyik csendesebb hely felé vesszük az irányt. Az illemszabályokat áthágva elveszek két poharat a tálcáról. A körmömmel meg tudnám mérgezni, de nem kockáztatok. Felé kínálom az egyiket, de előtte megvárom, hogy elfogadja-e egyáltalán egy gyűlölt faj képviselőjétől az ártalmatlannak tűnő pohár pezsgőt.
- Nem becsüli le az ellenséget, és ez tiszteletet érdemel Mr. White. Nem fogom tagadni, hogyha megpróbálna leszúrni, az némi akadályba ütközne, és bármennyire is ügyes, tudja, hogy fölényben vagyok. A többiekre való tekintettel egészségére. – zöld íriszeim mélyén éberség csillog, így koccintásra emelem én is a poharamat, és egy keveset kortyolok a gyöngyöző italból, de csak óvatosan teszem ezt. Egy percre sem lehetek figyelmetlen, mert többen is a halálomat akarják ebben a teremben, de a legjobban a velem szemben állótól tartok.
- Okos férfinak tartom Mr. White, így gondolom kíváncsi a háttér információkra is, ami a két tárgyat illeti. Nagyon régen a 1897-es esztendőben akadt egy csodaszép nő, akit Julia Pottsnak neveztek, és megismerkedett a néhai Crowley-val. Az egyetemen együtt töltötték minden szabadidejüket, elmésen társalogtak a klasszikus irodalomról, és az univerzum nagy kérdéseiről. Nagy szerelem lehetett volna, ha a két érdek nem ütközött volna. A hölgyemény nem tudta, hogy a férfi fekete mágiával foglalkozik, így erőteljesen meglepődött, mikor tudomást szerzett Aleister „másik” hobbijáról. Olyan tárgyak megalkotására törekedett, melyek a mágusokat átmenetileg hatástalanná teszik. A harmincas tárgy egy különleges tőr. Arany markolatú, a szúró része egy igen ritka ötvözetből készült. Úgy tartják a históriák, ha az ezüstöt, és a fehér aranyat együtt használják, akkor legyőzhetetlen duót hoznak létre. Az egyedülálló darabot az ősi kelta szövegről lehet felismerni, melyet kézzel gravíroztak bele, és a drágaköveket is egy híres pappal tetette bele a fekete mágus. Megszentelt eszköz ez. A másik egy üvegfiola, egy érdekes tartalommal. Biztosan hallott már az Élet elixírről. – a sok beszédtől kiszáradnak az ajkaim, így egy keveset még iszok a pezsgőből, és csak utána folytatom.
- Ez az elixír nem az örök élettel ruházza fel a használóját, hanem sokkal rosszabbal. Julia nem akarta, hogy rossz kezekbe kerüljenek ezek a tárgyak, de úgy tűnik, hogy Mr. Crowley nem bízott a lányban, így elrejtette előle ezeket. Mit gondol, mit tenne most ez a nő, ha még élne Mr. White? – ravaszság csillan a szememben, és a vadász válaszát várom. Julia Potts egy ideje már halott. Eltemettem Crowley árulásával együtt.






LIVED A THOUSAND LIVES
Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

William White



Hozzászólások száma ▌ :

50

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 03.

Tartózkodási hely ▌ :

Belfast

Foglalkozás ▌ :

Sebész

faj ▌ :

Vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :




Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Szer. Júl. 20, 2016 10:24 pm




Opportunism


William White még egyszer nagyon régen, édesapja oldalán vett részt élete első árverésén. Az akkoriban tizenhét éves fiú rosszul leplezett izgatottsággal sétált be az aukciós házba tekintélyt parancsoló apja oldalán. Ugyan az idősebb Mr. White kimért, céltudatos ember volt, családjának körében a legtöbben rá sem ismertek volna. Az árverésen Nikola Tesla személyes tárgyait bocsátották licitre jótékonyság céljából; William ekkor tanulta meg a legfontosabb alapszabályokat. Édesapja mindenben kitűnő tanárnak bizonyult, így a felnőtt korba lépve, apjával immáron csak tanácsadóként az oldalán, a fiatal férfi többször vett részt árveréseken. A White család gazdag volt, azonban sohasem pazaroltak ész nélkül. A William által sokszor bravúrosan megszerzett tárgyakat később műkereskedősnek vagy gyűjtőknek adták el; a közben szerzett pénzt pedig valamilyen alapítványnak ajánlotta fel a család. William úgy kóstolhatott bele egy kicsit az aukciók világába, hogy közben a világgal jót tett. „Tanulási folyamatát” szüleinek halála szakította félbe, édesapja nélkül közel egy évtizedig még csak a közelébe sem ment egyetlen árverésnek sem, azóta is csak a Crowley hagyatékhoz hasonló tárgyak miatt tette be a lábát egy aukciós házba; a régi öröm és a mások segítésével járó felszabadultsága kiégett fényforrásként halványult el.

Boszorkány és vadász – gyilkosok, kik egymást ölik évszázadok óta – kéz a kézben sétált be az aukció helyszínére. Williamet elégtétellel töltötte el a szeme sarkából elkapott döbbent tekintetek látványa: nem minden vadász vállalkozott volna arra, hogyha csak a látszat kedvéért is, de kezét nyújtsa egy boszorkánynak. Bár – és ezt el kellett ismernie a férfinak – ritka volt az a boszorkány is, amelyik tudván, ki nyújtja neki a karját, nem szaladt el kétségbeesetten az ellenkező irányba, hanem a Broadway-re való színjátékot folytatva, látszólagos örömmel fogja el azt.

Ha a Liga kapzsi, akkor a Tanácsodra nincsen megfelelő szó, banya – gondolta sértetten William. Nagyon sok dologban nem értett egyet a Liga vezetőségével, de ezer alkalomból ezeregyszer is a Liga mellé állt volna a hírhedt Tanáccsal szemben. Az, hogy Abigail egymás mellett említette a kettőt, olyan volt a vadász számára, mintha a nő leöltötte volna egy pohár vörösborral, majd egy csattanós arculcsapás után kinevette volna. Túlreagáltsága – ő is tudta, hogy ez már csak a boszorkánygyűlölete miatt van – azonban nem mutatkozott meg rajta, arcának egyetlen izma sem rándult meg.

Érdekes lehet évszázadokat megélni – felelte halkan, mintegy belibegtetve a mondatot a beszélgetésükbe. William nem akart a Ligáról és a boszorkányokról beszélni, önuralmának véges mivoltával ehhez túl jól tisztában volt. Illetve… Az, hogy a mellette álló nő személyesen ismerte Crowley-t, sokkal érdekesebb ténynek bizonyult. Ugyan valahol a boszorkány elismerte azzal, hogy megerősítette a vadász ismertségéről szóló tényt, de Williamet ez majdnem hidegen hagyta. Szerette, ha félte a természetfeletti a nevét, de nem a vadászok körében ezzel járó dicsőség és tisztelet miatt.
Honnan ismerte Mr. Crowley-t? – kérdezte úgy, mintha csak a díszes teremben lévő aranyozott képkereket megműveléséről beszélnének.

A mendemondák szóra William finoman megemelte egyik szemöldökét. Tisztában volt azzal, hogy léteztek ilyenek, de tekintve, hogy Abigail immár másodjára utalt a képességeire… Nem érdekelte egy boszorkány véleménye sem, és annál sokkal okosabb volt, mintsem egyszerűen elhiggye, hogy mindennemű hátsó szándék nélkül mondta ezt a nő. Még ha így is volt… William White-ról azért keringhettek mendemondák, mert mindig számításba vette az összes létező eshetőséget.
Kegyed figyelme már-már zavarba ejtő – nézett enyhén félrebillentett fejjel a boszorkányra. Halvány félmosolya a nő számára valószínűleg a Sátán visszafogott vigyorával érhetett fel. – Azt hiszem, az O’Neill család eleget mesélhet rólam… – tette hozzá mintegy félvállról véve az egészet. Feleségét és kislányát két boszorkány ölte meg, az egyik az O’Neill családból származott. William azóta sem tudta kideríteni, hogy a másik nő melyik tetves vérvonalról szakad, így haragja az elmúlt tizenhét évben az O’Neill-ekre korlátozódott. Mikor egy leszármazott a kezébe akadt, nem csak egyszerűen ölt, hanem visszataszítóan, undorítóan mészárolt, feltakaríthatatlan, elfeledhetetlen mocskot hagyva maga után.

Williamet bosszantották a nő tudálékos szavai, de nem adta meg neki azt az elégtételt, hogy ezt láthassa rajta. Nem pillantott feleslegesen az aranyló ital felé, kinevettette volna magát, hogyha egyszerű beszéd hatására hasznavehetetlenül próbálná leellenőrizni, hogy a pezsgő mérgezett-e.
Egészségére! – mondta egyszerűen, poharát kicsit megemelve a nő felé. Williamnek nem kellett a boszorkány tisztelete, illetve nem akart újfent a Sullivanok halhatatlanságán rágódni.
Egyszer… Csak egyszer akadj a kezeim közé…

William nem jött volna el az aukcióra, hogyha nem tudja szinte pontosan úgy mindazt, ahogyan Abigail elmondta. Ismerte a tárgyakat – nagyjából legalábbis –, bár talán pontosabb úgy, hogy ismerte eléggé ahhoz, hogy eljöjjön. Nem látta értelmét, hogy tudása mennyiségét ismertette a nővel, így egyszerűen csak hallgatta. Hogyha halvány érdeklődést színlelt volna, akkor – William ebben teljesen biztos volt – azonnal tudta volna a boszorkány, hogy nem mond újat a férfi számára. A vadász újfent a szenvtelenség álarca mögé bújt, tapasztalatai alapján ily módon sokkal könnyebben, kevesebb kockázattal érhetett el eredményt.

Tekintve, hogy a nő ismerte Crowleyt… A lehetőségek cikáztak a nő kérdése kapcsán William tudatában. Akárki is Julia Potts, a Sullivan boszorkány jó ismerőse volt. Esetleg Potts lehetett Sullivan riválisa Crowley kegyeiért, vagy… Sullivan maga Potts.
Utolsó gondolatát William nem merte biztosra venni, de tekintve a múlt egy szeletének tálalását… Túl személyes volt, túl mívesen megfogalmazott, mint egy évszázadokat megélt embert felidézett régi emléke.

Súlyos századmásodpercek teltek el a gondolkodással, a vadász tudta: döntenie kell. Vagy ködösen válaszol valamit, vagy odavágja a nőnek a gyenge lábakon álló elméletét valahogyan szépen becsomagolva… Ha utóbbit teszi, és téved, akkor csúnyán felsül Abigail előtt.
William döntött: nem érdekelte egy boszorkány véleménye sem, így nem volt veszítenivalója.

Azt hiszem, az a csodaszép nő most itt állna régi fényének teljességében, igyekezvén megszerezni az egykori kedvese által készített tárgyakat. – William szenvtelen arccal beszélt, gondolatait és véleményét nem lehetett leolvasni arcáról. Élettelen barna tekintetével végig a boszorkány arcát fürkészte, miközben beszélt. – Vagy tévedek? – kérdezte halkan és könnyedén, majd ivott egy korty pezsgőt.


Vissza az elejére Go down

avatar
deal with the devil † witch

Abigail H. Sullivan



Hozzászólások száma ▌ :

119

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Apr. 07.

Tartózkodási hely ▌ :

belfast / donagel

Foglalkozás ▌ :

történelem tanárnő

faj ▌ :

witch

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :

Immortality
I make my journey through eternity
I keep the memory of you and me
Inside






Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌
Vas. Aug. 07, 2016 1:28 pm




Mr. White and Ms. Sullivan

A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása.



Az elmúlt hetek eseményei mély nyomot hagytak bennem, nem beszélve arról a kis bakiról, mely a családom kriptájában történt. A boszorkányságom az egyetlen olyan mozzanat, amit vehetek áldásnak, vagy éppen átoknak is. A kétszáz év alatt nem foglalkoztam különösebben a ténnyel, hogy az idő mennyire értékes, mert nekem éppúgy telt el egy-egy nap, mint másoknak, bár azzal a kis különbséggel, hogy nem fenyegetett olyan veszély, amivel ne tudtam volna szembenézni. Az orvost hírből se ismertem, és mint hivatás szép is lett volna, csak a génjeimnek hála a betegségeket maximum lexikonokból olvashattam ki, vagy éppen más szeretteimen észlelhettem, mint Jesus, vagy Lilia. A gyermekem szenvedését nehezebben viseltem, de ettől függetlenül kellemesen eléldegéltem abban a kis burokban, amit a családomnak köszönhettem egészen nyolc nappal ezelőttig. A vakmerőségünk, a kalandvágyunk okozta a vesztünket, és átmenetileg meg kellett szabadulnom legbecsesebb ajándékomtól, amiről azt hittem, hogy sohasem fog elveszni. Niamh kiszabadítása, és Lili életének megmentése nagy árat követelt a részemről, és átmenetileg halandóvá váltam. Nem egyszerűen ember lettem, hanem a sok évszázadnyi előny szakadt a nyakamba, és a hátrányommá vált. A kinézetemen egyelőre még nem látszott a különbség, de belülről éreztem, hogy lassan elkezdek leépülni. A szervezetem már nem volt védett a baktériumok és a vírusok ellen, így könnyedén szedhettem össze valami nyavalyát is, de ami jobban aggasztott azaz öregedés. Az állóképességem egy ötven éves nőével vetekedett, a futást nem bírtam, hamar kifulladtam. A lábaim fájtak, a látásom rosszabbodott. Nem is akartam arról hallani, hogy felkeressek egy halandó doktort, mert amint letelik a maradék húsz nap, minden a régi lesz, vagy…az őseim elveszik az életemet? Biztosan olyan könnyű túlélni azt az egy hónapot? Nem volt garancia arra, hogy a szívem nem mondja fel a szolgálatot addig, vagy nem kerülök egy vadász kezei közé. Ha rájönnek, hogy sebezhető vagyok, akkor annak hamar súlyos vége lehet. A tőr, a mérgezett körmök csak időleges megoldással kecsegtetnek. Hazafele talán be kell iktatnom egy kis szünetet is, ha még kijutok innen élve. William White az, akinek most álarcot kell mutatnom, és meggyőzően kell játszanom a magabiztos nőszemélyt.

A licitáló teremben nyüzsögnek a természetfeletti világ képviselői, ahogyan a Liga által kirendelt vadászok sem tétlenkednek lecsapni, ha úgy adódik lehetőségük. Nyílt terepen nem csaphatunk össze, az emberek előtt rejtve van a több évszázados harc, és üldöztetés. A pezsgős pohár, és a Crowley hagyaték nagy csábítás, de nekem jelenleg a tőr kell. Aleister lehetett volna adakozóbb is velem szemben, de amint kiderült számára, hogy olyan ajándék van a kezemben, amire neki is fáj a foga…mondjuk úgy, hogy az érdekeink megváltoztak. A fekete mágia nem állt messze tőlem, bele is kóstoltam egy időben, viszont bizonyos korlátokon belül. Crowley kapzsi, és hataloméhes mágus volt, akinek nem volt elegendő semmi, és senki. Megalkotta ellenem a fegyvert, és most nekem volt szükségem erre, hogy megállítsam Sabian Frasert.

Az idő elütése érdekében egy kis mesét osztok meg a társaságomban lévő vadásszal, hogy átérezze a súlyát a mai árverésnek. Hazudhatnék is neki, de jobban szeretek a mesélő bőrébe bújni, és úgy előadni az életem egy-egy szeletét, hogy elbizonytalanítsam a hallgatómat. A történet befejeztével kíváncsian fordulok felé, és teszem fel azt a kérdést, melyre talán nem is mer választ adni.
- Nem tudhatom, hogy így lenne-e Mr. White. Julia Potts már halott, de ha lenne lehetősége, akkor szerintem élne vele. Ez a szép a históriákban, hogy nem tudhatjuk, mi az igaz, és mi nem belőlük. A feltételezésére visszatérve az O’Neill boszorkányok rettegik a nevét, de ez nem jelenti azt, hogy minden család hallott volna a mészárszékéről. Elárulok Önnek valamit, és tartsa nagy becsben, mert igen kevés vadász van tisztában ilyen értékű információkkal. A közös ellenségünk minden bizonnyal a Liga, és a Tanács mindent meg is tesz érte, hogy ne okozzanak nagy fejtörést nekünk, de a tizenhárom család sem minden esetben ápol jó viszonyt. Akad köztünk olyan is, aki paktumra lépne bármelyikükkel, hogy kiirtsa a saját faját. Árulás mindenhol van, így nem lehetünk elég óvatosak. – kortyolok bele a poharamba, és a terem másik vége felé sandítok. Egy fiatal lány lép be a kezében egy tálcával, és azon egy kalapáccsal.
- Hölgyeim és uraim, aki Mr. Crowley hagyatékára szeretne licitálni, az fáradjon át a kettes tárgyalóba, mert szűk körben fogjuk megtartani. Mr. Howard mindjárt meg is nyitja. – ez a hír kissé meglep, de nem viszolygok, így az arra sétáló pincérnek adom vissza az üres poharamat és egy szende mosolyt ejtek meg a tapasztalt Mestervadász felé.
- Mr. White megtisztelne, hogy átkísér a másik terembe? – a pillantásom az övébe fúrom, és amennyiben tisztelete jeleként még mindig igényt tart a társaságomra, és átkísér, akkor a felkarjába kapaszkodva hagyom el ezt a helyiséget, és a két testőrrel övezett ajtón át belépünk a bársonyszékekkel felállított terembe. A pódium mellett egy asztal áll, rajta az első tárggyal. A második sorban szúrok ki egy széket, de amilyen figyelmetlen vagyok nekem jön egy idegen férfi, és véletlenül hozzáér az alkaromhoz. A mélykék tekintet nem hagy nyugodni, és a következő pillanatban a fájdalom térít észhez. Éppen sikerül elengednem Mr. White kezét, hogy szemügyre vegyem a jobb karomat, és a rajta éktelenkedő kis vágást. A vérzés nem fog elállni, és ha nem teszek semmit, akkor lebukok. Úgy teszek, mint akinek viszket a bőre, és rányomom a tenyeremet, miközben helyet foglalunk. Az ujjaim között csordogál végig a piros vér, de egyelőre senkinek nem szúrt szemet. A pillantásommal az elkövetőt keresem, de felszívódott.
- Jó napot kívánok… - érkezik meg a pódiumra a kijelölt lebonyolító, és a kisasszony átnyújtja neki a kalapácsot. Elfehéredek, és a szédülés kerülget, de rezzenéstelen arccal,merev testtartással próbálok nyugton maradni. Kell a tőr, és az elixír is. A mellettem ülő férfi a vesztemet okozhatja, és ez zakatol minden percben a fejemben.






LIVED A THOUSAND LIVES
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom




Témanyitás Re: Mr. White x Ms. Sullivan - A vadász és a boszorka találkozója egy különös aukción ▌ ▌


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

 Similar topics

-
» Sammy & Dimitri - Egy váratlan találkozás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Belváros-