⚜ Obsession – no rest for the wicked


 
a jelen
– no rest for the wicked –
az oldal videója

A legjobb minőség és élmény érdekében, a promó videót külső lejátszón nézd meg! A csodálatos összeállítást köszönjük Seth Schofieldnak!

donegal times

Donegal, 2016. július 1.
Újabb gyilkosság történt a donegali egyházmegyében, ezúttal két tiszteletes holttestét találták meg a nyomozók ma hajnalban. A rendőrsé szóvivője szerint brutális gyilkosságsorozat részese lehet a két áldozat, kiknek felkoncolt holttestét megtalálták a St. Mary templom oltáránál. A nyomozók szerint a gyilkosságok ahhoz a négy hónappal ezelőtt kezdődő mészárláshoz köthetőek, amikor négy pap holttestét találták meg Belfast környékén. Egyelőre még nem tudni, hogy ki vagy kik lehetnek az elkövetők, s milyen indíttatásból történnek a gyilkosságok, de az bizonyos, hogy a tettes vagy tettesek az egyház tagjaiból szedik áldozataikat. A rendőrség fokozott ellenőrzést tart az utakon, a járőrök számát megkétszerezték a városban, az egyház által üzemeltetett intézményekhez és templomokhoz is rendőröket állítottak. A rendőrség a lakosok figyelmét felhívják arra, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül az utcán. Az ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség.

bejelentkezés

bejelentkezés
– no rest for the wicked –


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
hangok a távolból
– no rest for the wicked –
újdonságok
– no rest for the wicked –


















hátrahagyottak
– no rest for the wicked –
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (64 fő) Pént. Júl. 01, 2016 9:08 pm-kor volt itt.

Kasztok
Boszik
8
12
Vadászok
13
5
Egyház
2
1
Nimfák
3
7
Alakváltók
9
5
Halandók
0
5
Vámpírok
0
0
Ghoulok
0
0
Démonok
0
0
Dzsinnek
0
0
A fény őrzői
0
0
Koboldok
0
0
Elfek
0
0

 

Hazel x Gale - I will protect you...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
run the world † hunter

Gale O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

13

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 30.

Tartózkodási hely ▌ :

Donagel

faj ▌ :

Vadász


Témanyitás Hazel x Gale - I will protect you... ▌ ▌
Csüt. Júl. 14, 2016 8:20 pm




Hazel & Gale
A testvérünket meg kell védenünk, még ha haragszunk is rá.


A szél süvítő hangja tölti be a hatalmas dolgozószoba ódon falait. Az 1600-as években épült O’Feney birtok más néven Dunluce már hosszú évek óta a családunk birtokában van. Apáról fiúra szállt a hatalmas kúria, és a hozzátartozó környék, illetve erdők. Sohasem tagadhattam volna le, hogy egy gazdag család sarja vagyok, de ami jobban aggasztott az a különleges küldetéshivatásunk a természetfelettivel szemben. A hívők körében tartanak minket számon, és édesanyánk is erősen kötődött a katolikus egyházhoz, hiszen a Ligát is anno négy felszentelt pap alapította meg. A sziklaszirten álló erődítmény szinte bevehetetlen, és éppen emiatt nyújt nekünk biztonságot. A falon az elődeim portréi függenek, de velem szemben éppen egy hasonló szempár szór szikrákat, amikor a két alkarom lecsapódása miatt az ablaküvegek is beleremegnek a mozdulatba.
- Nem teheted ezt vele. Még szinte kislány. Nem a középkorban vagyunk apa, hanem a huszonegyedik században. Szerinted mit szólna Hazel, ha rájönne, hogy mire készülsz? – mennydörög a hangom, és szinte késre kenhető a szobában terjengő feszültség. A szokásos szembenállás, két koraérett férfi hadakozik. Anya halála óta úgy éreztem, hogy meg kell védenem a testvéreim érdekeit, ha apámmal úgymond elszáll a ló. A hőn áhított jövőkép, és az elképzelései köszönőviszonyban se voltak a mi vágyainkkal, és ez roppantul gerjesztette bennem a haragot Donagh O’Feney-val szemben.
- Gale fejezd be. Amíg én vagyok ennek a családnak a feje, addig én döntök. Márpedig anyád ebben a korban már a feleségem volt, és Hazelnek is férjhez kell mennie. Nem kislány, és a vehemens viselkedését valahogyan meg kell zabolázni. Nem ritkaság manapság sem, hogy előre elrendelt házasságok szülessenek. Cillian Sheridan az egyik legjobb vadász, és tetszik is neki a húgod. Kellő tapasztalattal rendelkezik, és nagy karriert futhat még be. Olyan közel áll a Mester fokozat megszerzéséhez is. – az erek kidagadnak a homlokomon, és idegesen fordulok el, hogy nehogy szembeköpjem a teremtőmet.
- Igen, és nálam két évvel idősebb. Szerinted mit kezdene egy olyan lánnyal, mint Hazel? A család sem komplett, de a mendemondákról csak hallottál? – erősen gesztikulálok, mert nem akarom elhinni, hogy tényleg megtörténik ez a beszélgetés közöttünk.
- A kor nem számít. Hazelnek egy erős férfira van szüksége, és én se, meg te sem fogsz örökké élni. Ki más szülhetne még rajta kívül örököst? Hazel nem kislány, és itt a vita vége. Találkozóm van a Liga fejeseivel. Össze kell ülnünk egy égető probléma miatt. Valószínűleg el fog húzódni a beszélgetés, ezért ne várjatok haza. Aident meg kerítsd elő, mert megismerkedik a botommal. Mostanában elkanászodott. – a legidősebb O’Feney magamra is hagy, és még annyi időt se hagy, hogy lereagáljam. A falak összenyomnak, és a felelősség is, mely a vállamra nehezül a sok teherrel együtt. Dühömben az asztalon heverő papírköteget sodrom le, és bele is rúgok a diófából készült íróasztal lábába. Megfulladok a családi fészekben, és egy kis friss levegőre vágyok…nincs is ilyenkor jobb egy kis vadászatnál.

Éjjel egy óra, O’Feney birtok erdős terület

Ha nem is egy tündér, de legalább a szarvas megtette végső célnak. Élettelen feje a vállamon pihen, a többi testrészét már felvágtam a sűrű fák takarásában. A vadállatok majd felfalják, nekem csak az agancsa kellett. Némi feszültség levezetésnek megtette, de nem bírtam kiverni a fejemből az apámmal folytatott párbeszédet. Mikor jutottunk el odáig, hogy eladja a lányát, mert az nagyobb célt szolgál? Iramos tempót diktálok, és éppen elérnék az istállókhoz, amikor feltűnik egy sziluett a bejárat közelében. Ki az isten tartózkodik ilyenkor idekint? Armint elküldtem aludni, ahogyan a többi szolgálót is, Aiden távol van, és Hazel a szobájában alszik…vagy? A bokrok alatt közelítem meg az árnyat, és már elő is készítem az íjamat. Az idegemet megfeszítem, és a tartóból egy nyílvesszőt veszek elő, de előtte még biztonságba helyezem a trófeámat, és nekilódulok a betolakodónak. Két perc sem telik el, és máris egy figyelmeztető lövést adok le, és az idegen mellett fúródik a fába a nyilam. Nem szokásom hibázni, és nem a megölés a célom, hanem a megrémisztés.
- Akárki ki is vagy, állj meg. – hangosan kiáltom el magam, és mikor futásnak eredne, a nyomába szegődök. Két perc sem kell, hogy leterítsem a földre, és a két kezét a feje mellé szögezzem az avarban, de a meglepetésem annál nagyobb az ismerős arcvonások láttán.
- Hazel, te mi a francot keresel kint éjjel, és hol voltál, ha nem a szobádban? – szegezem neki a kérdést, de eszem ágában sincs elengedni őt. Már megint kiszökött, és ezt nem ússza meg büntetlenül.


A hozzászólást Gale O'Feney összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 31, 2016 1:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

Hazel O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

10

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 30.

Tartózkodási hely ▌ :

Donegal

Foglalkozás ▌ :

orvostanhallgató

faj ▌ :

vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :



Témanyitás Re: Hazel x Gale - I will protect you... ▌ ▌
Hétf. Júl. 18, 2016 9:31 am




hazel & gale

All the world's a stage, and all the men and women merely players: they have their exits and their entrances; and one man in his time plays many parts, his acts being seven ages.



- Ahhoz képest, hogy egyedül él, nagy magányában azért mindig van kit döngetnie a zongora tetején. Még hogy mennyire nincs ideje semmire…pff. – Bosszúsan vánszorogtam hazafelé a 87-es főút mellett, hátam mögött hagyva a Fraser birtokot, s igyekeztem kiverni a fejemből azon gondolatokat, hogy a férfi éppen egy ismeretlen tyúkkal kamatyol. Hogy féltékeny voltam-e? Áááh, dehogy voltam.
Na jó, rettentően féltékeny voltam, mert amióta a látószögembe került ez a megtermett, sármos pasas, azóta nem is érdekeltek a velem egykorú társaim. Mindegyik béna, amatőr kis hülye gyereknek tűnt, egyikben sem volt meg az a kisugárzás, az a férfias erő, ami Sabian Fraserben.
Testileg mindenképp vonzódtam hozzá, s már-már kezdtem úgy érezni, hogy ez annál sokkal több. S noha igyekeztem elnyomni magamban ezeket az ismeretlen, kavargó érzéseket, néha le kellett nyelnem a gondolataimat, s elharapnom a nyelvemet, ha róla volt szó.
Ostoba csitrinek éreztem magam azon az éjszakán, aki nem hogy a vadászatban nem vett részt, csak aljasul osont, és leselkedett, még a férfiról is lemaradt. Féltékenyen fújtam magam elé, miközben bakancsom orra rúgta az út széle mellett szétszórt, apró kavicsokkal tarkított homokot.
Hideg szél fújt, s hiába viseltem magamon a bőrkabátomat, hiába fontam össze mellkasom előtt a karjaimat, az nem igazán enyhítette a körülményeket.
Vacogtam.
Fogaim egymásnak koccantak, a talpam már sajgott a megtett kilométerek után, s csak ekkor bántam igazán azt, hogy nem kötöttem el Gale terepjáróját a garázsból. S ahogy ezen gondolkodtam, felmerült bennem annak a gondolata, hogy talán már itt lenne az ideje, hogy apám meglepjen engem egy saját autóval. A két idősebb fivérem már kapott egyet-egyet, akkor nekem is igazán járna egy kényelmes masina.
Autó zúgására kaptam fel a fejem, s ahogy a hátam mögé pillantottam, Artie ütött-kopott bogárhátúját láttam meg, mögötte a borzolt hajú sráccal, ki ajkai között cigarettát égetett.
- Hazel, nem vagy normális, hogy odamásztál a házához. Mióta gyalogolsz? Szállj már be. – Lelassítva mellettem a járművet, már nyújtózott is, hogy kinyissa előttem az apró terű jármű anyósülés felöli ajtaját.
- Nem tudom, úgy másfél órája…de te hogy a fenébe találtál meg? – Tettem fel a kérdést meglepetten, egyik szemöldököm kissé a magasba szökkent, de ezen kívül semmi más érzelem nem ült ki vonásaimra. Legalábbis boldogság az nem.
- Tudod, GPS meg egy s más, bemértem a telefonodat Te Szőke..na ülj már be, menjünk.
- Hová?
- Hazaviszlek…
- Nincs kedvem…
- Akkor hozzám?
Megtorpanva pillantottam be a volán mögött ülő srácra, végül sóhajtva bevetettem magam az ülésre, behúztam magam mögött a már rozsdásodó ajtót, s lábaimat felraktam a kesztyűtartó fölötti műanyag borításra.
- Van piád? – Hajamba túrva ujjaimmal, megborzoltam szőke szálaimat, majd oldalra fordított fejjel fürkésztem Arthur zöldes íriszeit. A srác meglepetten vonta fel szemöldökeit, némi grimasz ült meg vonásain, de nyújtózó kezével elérte a kesztyűtartó fedelét, s egy ügyes mozzanattal kipattintotta azt.
- Van, válassz…
Apró kis csavaros üvegek hevertek a rekeszben, mindenféle ízben, s színvilágban. Nem variáltam túl sokat, két kézzel markoltam az üvegekre, majd ölembe húzva azokat, elkaptam az egyik kis üveg nyakát, s elkezdtem letekerni a kupakját. Artie arcán persze láttam, hogy meghökkent a mennyiségtől, de mivel túlságosan is szeretett ahhoz, hogy sóher legyen velem, gondolom ezért sem tett semmiféle megjegyzést a szomjúságomra.
- Valami történt, Hazel? Észrevett? Lecseszett? Nem mehetsz vadászni? – Hirtelen ezer kérdés tört fel barátomból, de a fejem szinte zsongott a szavaitól, s nem is kívántam beszélgetni. Inkább csak legyintettem egyet a kezemmel, majd egymás után küldtem le a különféle italokat a torkomon.
Először egy kis whiskey marta végig a nyelőcsövemet, utána egy adag édeskés cherry következett, majd átlátszó vodka, s azután ismét egy kis whiskey. Utóbbinál megrándultak arcizmaim, az égető alkohol felperzselte útját.
- Öhh, nem kéne keverni…
- Állj félre..
- Mi?
- Nem, mi, állj már félre..
Artie értetlenül ráncolta a homlokát, miközben indexelt, majd lassított a tempón, s félreállt a 87-es szélén.
A kerekek alatt ropogott az apró kavics, íriszeit értetlenül emelte rám, hisz nem értette, mi lehet oly fontos, hogy meg kell állnunk az éjszakában, egy kietlen útszakasz mentén, közel az Eske folyó partjához.
A kedvem pocsék volt, de a gyorsan elfogyasztott alkoholmennyiség legalább felpezsdítette a véremet, s arra ösztökélt, hogy igyekezzek elterelni a gondolataimat. Kiemelkedve ülőhelyzetemből, átmásztam az ölébe, s nyaka köré fontam egyik karomat, miközben másikkal az övét igyekeztem kioldani. Artie persze meglepetten pislogott rám, s talán azt sem tudta, hogy éppen mi történik.
- Csináljuk most..
- Mi…hogy mi?
Zavarodottan kapta rám tekintetét, addigra azonban lecsaptam ajkaira, s szenvedélyes csókkal invitáltam táncba a velem egyidős, fiatal férfit.
Kezdeményezésem csak célt ért, s ha először még nem is értette, hogy pontosan mit szeretnék, néhány perccel később már kézzel fogható bizonyítékát adta annak, hogy nincs ellenére a kis kitérőnk.
A légyott persze nem tartott túl sokáig, s a kis affér végeztével tovább indultunk.
* * *
Éjjel egy óra körül tett ki a bogárhátúból Artie, s direkt megkértem, hogy az erdő szélénél parkoljon, míg elhagyom az autóját. Eszem ágában sem volt arra kérni őt, hogy behajtson velem a birtokra, s netán Gale vagy az apám kiszúrják Őt, hisz annak vészes következményei lettek volna.
Ismerve a két idősebb O’Feneyt, tudtam, hogyan gondolkodnak. Szerették azt hinni, hogy az otthon biztonságában, annak melegében töltöm az estéimet, s féltettek. Rettentően féltettek, ezért nem nézték jó szemmel a körülöttem legyeskedőket. S azt sem, ha nem tartózkodtam otthon a vacsorát követően. Ostoba, régimódi szokások…
Nehéz volt velük, éppen ezért inkább a szökésekkel teli órákat választottam, s az éjszakai visszaosonásokat, mint sem hogy napi szinten tépjem a számat, s harcoljak a jogaimért, melyek apám szerint nem illettek meg.
A fiatal férfinek még intettem a kezemmel, s he eltűnt autója a láthatárról, azt követően vetettem be magam az O’Feney birtokhoz tartozó, erdős területre, s igyekeztem a kerítéshálózat már jól ismert résein keresztül átjutni, s onnan a kitaposott ösvényen megtenni még azt a néhány kilométert, ami rám várt.
Italtól szédelgő fejemnek jót tett az éjszakai hűs levegő, s a hideg szél, mely még inkább arra motivált, hogy minél előbb érjem el házunkat, s azon belül is szobám kényelmét.
Persze egy ócska faág még ilyen helyzetben is az utamat állta, lábfejem megakadt alatta, s illuminált állapotomnak köszönhetően botlottam egy nagyot, majd hogy ne essek el, az egyik fa törzsének támaszkodtam.
Nevetnem kellett volna, s már – már majd felszakadt belőlem a jól eső kacagás, amikor hirtelen egy nyílvessző fúródott a fába, alig néhány centiméterrel a tenyerem felett.
- Mi a …francba.. – Nem voltam abban biztos, hogy az éj leple alatt ugyan valamelyik megkergült bátyám lövöldözhet-e a semmibe, vagy netán valaki nem nézi jó szemmel az O’Feneyk munkásságát, s revansot követel.
Bármelyik benne lehetett a pakliban, s úgy éreztem, hogy jobb, ha inkább eltűnök, s nem kapnak el, bárki is legyen a vaktában lövöldöző.
Hátraarcot követően, bukdácsoló mozdulatokkal igyekeztem elhagyni a területet, s visszamenekülni az erdő sűrűjébe, azonban alig tettem meg néhány métert, hirtelen éreztem, ahogy két tenyér a földre kényszerít.
Elestem a rám zúduló teher alatt, automatikusan kaptam magam elé védekező kezeimet, de ahogy kitisztult előttem az arc, s Gale bátyám vonásait véltem felfedezni a férfiben, bosszúból balom öklével sújtottam egyet jobb vállára.
- És te meg mi a jó francot lövöldözöl rám? Mássz már le rólam, barom..- Morogva mocorogni próbáltam, de jóval megtermettebb volt nálam, s ereje is triplája volt az enyémnek, így tehetetlenül hevertem az avarban, fürkészve bátyám kékjeit.
- Édi vagy, amikor ennyire morcosan nézel rám. – Nevetve jegyeztem meg, s talán érezhette leheletemen az alkohol szagát.
- Na, engedj most már el, mer vár rám a szobám, és egy jó nagy alvás. Gyerünk Gale, légy jó kisfiú, és állj félre az utamból. – Nevetve paskoltam meg a vállát, s igyekeztem ellökni a bátyámat, hogy végre felkecmereghessek a hideg talajról.
- Semmi közöd sincs hozzá, hogy hol jártam, nekem is lehetnek titkaim Gale, hallod? Be akarok menni a házba…- Ismételtem, immár morcosabban, ha nem engedett.




Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

Gale O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

13

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 30.

Tartózkodási hely ▌ :

Donagel

faj ▌ :

Vadász


Témanyitás Re: Hazel x Gale - I will protect you... ▌ ▌
Vas. Júl. 31, 2016 1:47 pm




Hazel & Gale
A testvérünket meg kell védenünk, még ha haragszunk is rá.


Felhúzott az apámmal való kommunikáció. Aiden és Hazel nekem olyanok voltak, akikért az életemet adtam volna, hát nem csoda, ha kiakadtam azon, hogy simán férjhez adná ahhoz a ficsúrhoz az egyetlen lányát. Nem a középkorban élünk, ahol egy tevéért, vagy egy szamárért túladhatunk a családtagjainkon, de még azok az elvek is elhaltak, hogy előre elrendezett házasságok legyenek. A szüleink, vagy talán a nagyszüleink idejében ez még elfogadott lehetett volna, de a huszonegyedik század delelőjén már saját szabályaink szerint éltünk, de mi O’Feney-k még ebből is kitűntünk. Hazel még az egyetemet se fejezte be, és a vadászengedélye is váratott még magára, de ahhoz elég érett lenne már, hogy egy férfi oldalán megfeleljen a feleség szerepnek? Ugyan már, úgy ismertem a húgomat, mint a rossz pénzt. Még nekem is ellenszegült, akkor majd egy olyan pincsinek nem fog, aki még a kérem szépent is dadogva mondja el? Nem kislány ez tény, de attól az én és az apám védelme alatt áll, és nem adnám oda egy tökkelütöttnek. Szeretném, ha az anyám szabályai érvényesülnének, bár ha belegondolok, hogy apa és anya is amolyan elrendezett frigy miatt jöttek össze, akkor kiráz a hideg tőle. Fogalmam sincs hogyan voltak képesek egymásba szeretni, de határozottan úgy tűnt, hogy anya rajong az apánkért, és a halála napjáig ez így is volt. A másik félről nem nyilatkozhatok, mert még hozzánk is úgy állt, mint egy jégcsap. A vadászat nem hűtötte le a bennem dúló vihart, de tett arról, hogy egy ideig legalább a felszín alatt tartsam a haragomat, és ez működött is addig, amíg egy árnyat észre nem vettem a kúria közelében. Kinek van bátorsága az éjszaka közepén betörni hozzánk, és úgy tenni, mint egy istenség? Nem járhatnak-kelhetnek úgy a személyzet tagjai sem, mintha nem eshetne bántódásuk. A félelem a mindennapunk része, és ezt nagyon jól tudják, ha mégis egy természetfeletti, akkor most kap egy kis előnyt, mert csak jelzőlövést adok le, és az alak mellett fúródik a fába a nyílvessző. Hamarosan utol is érem a gaztevőt, de amint leterítem a földre még én is meglepődöm. Mi a fenét keres itt a húgom, ha már az ágyban lenne a helye? Öngyilkos jelölt akar lenni az éjszaka közepén? Borzalmasan felbassza az agyamat, és még neki áll feljebb, hogy ledöntöttem a lábáról, és most a testsúlyommal ránehezedve nem engedem el.
- Azt hittem, hogy betörő vagy, és az a szerencséd, hogy nem úgy határoztam, hogy kinyírlak. Az ágyban lenne a helyed, és nem idekint…várj csak.. – tekintek mélyen a szemébe, de határozottan nem tetszik neki a felállás, és püfölni kezdi a vállamat. A harcos hercegnő kibújt a rejtekéből, és nem nyugszik, amíg kárt nem tehet bennem.
- Nem vagyok édes, és rohadtul haragszom rád, mert nem az első alkalom, hogy kiszöktél Hazel… - kezdenék bele, de az orromat egy kellemetlen egyveleg illata csapja meg. A jó öreg whiskey és a vodka keveréke, amit nem éppen díjazok, főleg nem egy huszonegy éves lány esetében, aki történetesen a húgom.
- Ittál? – hangzik el a cseppet sem nyugodt számon kérés a számból, de hamarosan megint a hisztis picsa oldala kerül előtérbe, és menekülne.
- Nem érdekel, hogy a szobádra vágysz, előttem nem lehetnek titkaid. A picsába is merre jártál, és kivel ittál Hazel? – emelem meg a hangomat, és szinte mennydörögve visszhangzik a fák takarásában. Nem ért véget a nap, nem feküdhetek le nyugodtan, nem ihatok meg egy jó whiskey-t a dolgozószobában, és most arra sincs erőm, hogy Celestre ránézzek.
- Tudod hova mész te… - szállok le róla, és könnyedén felrángatva a földről a hónom alá csapom be a testét, és vele együtt indulok meg a bejárat felé. Armin idegesen kapcsolja fel az összes létező villanyt, és siet elénk. Az öregnek már aludnia kellene, mert magam zavartam el, de úgy tűnik, hogy a komornyik nem csillapodik, és még álmában is képes lenne a családunkat szolgálni.
- Mr. O’Feney mi történt? Ms. O’Feney… - tátva marad a szája, miközben az emelet felé veszem az irányt, de egy pillanatra hátratekintek rá.
- Armin zárja be az ajtót, és menjen lefeküdni. Ms. O’Feney-ről pedig én magam gondoskodom. – nem érdekel, ha rúgkapál, de még ha szitokszavakkal is lát el. A szobám felé veszem az irányt, és az egyik lábammal rúgom be az ajtót. A felszerelésemet lazán elhajítom az ágy felé, és a vállamra csapva a kis hercegnőt a fürdőszoba felé indulunk. A villanykapcsoló sem izgat, mert a sötétben is megtalálom a csapot. Talpra állítom a szentemet, és megnyitva fél kézzel a csapot be is nyomom alá a húgom fejét.
- Mit képzelsz magadról? Tiéd a világ? Előbb ki fogsz józanodni, aztán majd tárgyalhatunk arról, hogy milyen titkaid lehetnek előttem Hazel… - morranok fel, és a hideg víz alá nyomom be a haját, hogy érezze a törődést felőlem.
- Mit gondoltál, hogy neked mindent szabad? Most felteszem újra a kérdést! – rántom ki alóla egy pillanatra, és a villámokat szóró kék íriszeimet függesztem rá.
- Merre jártál, és kivel voltál? Ne merj hazudni, mert ha nekem kell kiderítenem, akkor életed végéig szobafogságban maradsz, és sokkal rosszabb sors vár rád, mintha apa talált volna meg az imént. Beszélj. – erősen tartom, hogy még véletlenül se higgye azt, hogy bármilyen erőfölényt szerezhetne velem szemben.

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom




Témanyitás Re: Hazel x Gale - I will protect you... ▌ ▌


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: O'Feney birtok-