⚜ Obsession – no rest for the wicked


 
a jelen
– no rest for the wicked –
az oldal videója

A legjobb minőség és élmény érdekében, a promó videót külső lejátszón nézd meg! A csodálatos összeállítást köszönjük Seth Schofieldnak!

donegal times

Donegal, 2016. július 1.
Újabb gyilkosság történt a donegali egyházmegyében, ezúttal két tiszteletes holttestét találták meg a nyomozók ma hajnalban. A rendőrsé szóvivője szerint brutális gyilkosságsorozat részese lehet a két áldozat, kiknek felkoncolt holttestét megtalálták a St. Mary templom oltáránál. A nyomozók szerint a gyilkosságok ahhoz a négy hónappal ezelőtt kezdődő mészárláshoz köthetőek, amikor négy pap holttestét találták meg Belfast környékén. Egyelőre még nem tudni, hogy ki vagy kik lehetnek az elkövetők, s milyen indíttatásból történnek a gyilkosságok, de az bizonyos, hogy a tettes vagy tettesek az egyház tagjaiból szedik áldozataikat. A rendőrség fokozott ellenőrzést tart az utakon, a járőrök számát megkétszerezték a városban, az egyház által üzemeltetett intézményekhez és templomokhoz is rendőröket állítottak. A rendőrség a lakosok figyelmét felhívják arra, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül az utcán. Az ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség.

bejelentkezés

bejelentkezés
– no rest for the wicked –


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
hangok a távolból
– no rest for the wicked –
újdonságok
– no rest for the wicked –


















hátrahagyottak
– no rest for the wicked –
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (64 fő) Pént. Júl. 01, 2016 9:08 pm-kor volt itt.

Kasztok
Boszik
8
12
Vadászok
13
5
Egyház
2
1
Nimfák
3
7
Alakváltók
9
5
Halandók
0
5
Vámpírok
0
0
Ghoulok
0
0
Démonok
0
0
Dzsinnek
0
0
A fény őrzői
0
0
Koboldok
0
0
Elfek
0
0

 

Donagh & Hazel & Gale - Családi vacsora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
run the world † hunter

Donagh O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

5

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 17.

faj ▌ :

Vadász


Témanyitás Donagh & Hazel & Gale - Családi vacsora ▌ ▌
Pént. Aug. 05, 2016 10:21 pm




Apa kontra vadász
A család mindenek felett. Ez volt Charlotte jelmondata. Vajon helyre tudjuk még hozni, ami már oly régen eltört?


A borkóstolás családi hagyománynak számított nálunk. Ez fedezte a költségeinket, ebből tartottuk fenn magunkat. Egészen pontosan én a családomat. Mert bár a gyerekeimet vasszigorral neveltem, és akár még jégszívűnek is tarthattak a hátam mögött, a felelősségérzetemre nem lehetett panasz. Sosem voltam az az érzelgős fajta. Ez alól a kivételt a feleségem jelentette, mikor még élt. A legutóbbi vadászat alkalmával megjelent előttem, bár a mai napig nem tudtam kitalálni egészen pontosan mi is történt akkor. De az intelmei megmaradtak. Meg kellene tanulnom apának lenni. Csakhogy a gyerekeim már felnőttek. Nem igényeltek apai gondoskodást. Legalábbis nekem így tűnt. Meg amúgy is… évek után ilyen gyökeresen megváltozni még nekem sem ment. Mindig is vadász voltam elsődlegesen, nem pedig családapa. Szülői nyomásra vettem el Charlotte-ot. Azért, hogy örököst szüljön nekem, aki tovább tudja vinni a család nevét. Magam sem hittem, hogy a kényszerházasság szerelembe fog átcsapni, de megtörtént. Visszavonhatatlanul és végérvényesen. Azóta sem tudtam más nőre nézni, hogy meghalt. Nem is akartam. A munkába temetkeztem, na meg a gyerekeimet próbáltam az általam jónak tartott úton tartani több-kevesebb sikerrel. Mostanában mégis úgy tűnt, hogy egyre inkább kicsúszik a kezemből az irányítás, és ez elég idegessé tett. Ráadásul ha ez nem lett volna elég, ott volt a betegségem is, amit eddig kitartóan titkoltam a családom elől. Csakhogy a tünetek egyre gyakrabban jelentkeztek, és fogalmam sem volt mennyi időm van még hátra. Addig viszont el akartam rendezni mindent. Mert bár ajánlgatta nekem Josephine, hogy műtessem meg magam, makacsul ellenálltam. Eszem ágában sem volt kés alá feküdni. Ráadásul az a buggyant doktornő még az orvosi leleteket is elcserélte, amivel majdnem a sírba juttatott. Ökölbe szorult a kezem, ahogy eszembe jutott az ominózus eset. Kerestem egy másik orvost ugyan, viszont elkezdtem utána járni egészen pontosan hogy is mennek az orvosi felülvizsgálatok, mert úgy tűnt a fiatal doktornőt elég könnyen le lehetett kenyerezni, hogy kiadja az engedélyeket, amivel viszont a vadászok életét veszélyeztette. Ha valaki nem volt száz százalékos, könnyen az életébe kerülhetett egy-egy feladat.
-Köszönjük a vendéglátást Mr. O’Feney! Akkor, ahogy megbeszéltük. Várjuk a szállítmányt két hét múlva.
-Természetesen. Köszönjük a vásárlást. – ráztam kezet a ki tudja hányadik emberrel ma már. Nem voltam oda sem a bájcsevelyért, sem az üzleti jópofiért, és már alig vártam, hogy végre ajtón, illetve jelen esetben borospincén kívül tudjam az utolsó vendéget is. Le akartam venni az öltönyt. A nyakkendőm szinte fojtogatott. Szerettem a jó borokat, mégis még mindig az első pohár volt a kezemben, mert nem mertem többet inni, tartva attól, hogy itt fogok összeesni, amit viszont nem engedhettem meg magamnak. Főleg nem a gyerekeim előtt. De fáradt voltam. Iszonyatosan fáradt. Mégis egyenes háttal, merev arccal álltam, és néztem körbe.
Cillian Sheridanon akadt meg a szemem, aki épp Hazel körül legyeskedett, és eszembe jutott a veszekedésem Gale-lel. Merőben más véleményen voltunk Hazellel kapcsolatban. Én férjhez akartam adni, ő meg azt vágta a fejemhez, hogy középkori vagyok. Abban a pillanatban elgondolkodtam rajta, hogy lekeverjek neki egy atyai pofont, de elszólítottak a Liga feladatai. Kezdtem nagyon unni, hogy az utóbbi hónapokban, sőt években már másból sem állt a gyerekeimmel való kommunikációm, mint állandó vitákból és veszekedésekből. Egyszerűen mintha elfelejtették volna, hogy én vagyok az apjuk, a családfő. Persze, megértettem Gale aggodalmát. Én is hallottam a Sheridan családról terjengő pletykákat, miszerint verik az asszonyokat, és ez nekem éppúgy nem tetszett, mint a fiamnak. Viszont amíg erről senki nem tesz feljelentést, és lesz róla kézzelfogható bizonyíték, addig ez csak gyanúsítgatás, és mások bemocskolása. Amúgy meg Hazel is eléggé elkanászodott, és talán egy-két pofon helyrebillentette volna az eszét. Ráadásul Cillian elég szép karrier előtt állt.
-Armin. Menj, és készítsd elő a vacsorát. Szerintem egy bő negyed óra múlva ehetünk.
Cillianon kívül már csak két úriember és egy házaspár tartózkodott a borospincében, és ők is készülődtek. Éppen ideje volt. Nem tudtam meddig bírom még az ácsorgást. Bármennyire is nehezemre esett beismerni, de gyengültem. Hadakozott bennem az eddigi viselkedésem, az apai szigor, és Charlotte szavai, hogy próbáljak figyelni a gyerekeimre. Csak attól tartottam, ha az utóbbiba belefogok, akkor csak egy hatalmas káoszt hagyok majd magam után, ha elmegyek. Bár ők nem érthették a szülői felelősség fogalmát, ettől ez még mázsás kőtömbként nyomta a vállamat.
Elbúcsúztam az utolsó vendégektől is, majd a poharat letéve Hazelhez és Cillianhoz léptem. Gale-t pont nem láttam merre csatangol, pedig kifejezetten megkértem, hogy végig maradjon. A lányom arca semmi jóval nem kecsegtetett, de nem foglalkoztam vele. Láttam, hogy Cillian egész este a nyomában volt, de ez az én szememben nem volt probléma. Próbálkozott. Végül is ezért hívtam meg. hogy közelebb kerüljön hozzá.
-Remélem jól éreztétek magatokat, és kicsit jobban megismertétek egymást. Most viszont Cillian megkérnélek, hogy távozz. Vége a borkóstolónak, ránk vár még egy családi vacsora, és bizonyára neked is van még dolgod.
Bár a szavaim kedvesnek tűntek, a tekintetemben határozottság ült, a hangsúlyom pedig elég egyértelműen mutatta, hogy nem tűrök ellentmondást.

Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

Gale O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

13

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 30.

Tartózkodási hely ▌ :

Donagel

faj ▌ :

Vadász


Témanyitás Re: Donagh & Hazel & Gale - Családi vacsora ▌ ▌
Vas. Aug. 07, 2016 4:18 pm




Család & Gale
A család mindenek felett.


Most jó mélyeket lélegeztem. Péntek este van, és jobb dolgom is akadna, mint ez az ostoba borkóstolás. A birtokunk nem egy szőlőfajtának adott otthont, és bár az időjárási körülmények akár mostohának is voltak mondhatóak, úgy tűnik ebben is kiemelkedően teljesítettünk. Az O’Feney család gazdag, és még sikeres is. Nem tudom, hogy hány olyan emberrel fogtam ma kezet, akiről sütött, hogy mérhetetlenül féltékeny, amiért ilyen luxusban élünk. A legidősebb testvér gyanánt majdnem olyan fontos szerepet kaptam, mint a jó édesapánk, aki rezignáltan csevegett, és kísérte a vendégeket a pince irányába. Idefent még mindig jobban éreztem magam, mint odalent tettem volna, ahol Cillian éppen a húgomat próbálta befűzni. Még mindig ki voltam akadva apára, amiért nem hagyta abba a témát, és azt erőltette, hogy a bájgúnár összemelegedjen a húgommal. Semmilyen szempontból nem illett Hazelhez, de még akkor sem, ha azok a szabályok érvényesülnének, melyek a középkorban. A kényszerházasságok ideje lejárt, de beszélhettem én Donagh O’Feney-nek, aki a fejébe vette, hogy férjhez adja egy szem lányát. A Sheridan ivadék fényes jövő előtt állt a vadászok körében, bár nálam csak pár évvel volt fiatalabb, talán kettővel, de még nem szerezte meg a mester fokozatot. Ostoba, ha azt hiszi, hogy olyan könnyen a csúcsra juthat, mint az apja tette. A köreinkben kevés család maradt meg az ősök közül, de sajnos éppen ők is közéjük tartóztak, és szerintem apámnak ez imponált. Megint a Liga, és annak a hagyományai. Csak futólag láttam Hazelt, meg a kis pöcsöt, de felettébb bosszantott, hogy a legkisebb családtagra fáj a foga. Hogy ne tudtam volna a mendemondákat a szerencsétlen famíliáról! Nőket verni…egyszer emelne kezet rá, és szerintem tőből törném ki a felkarját, hogy aztán feldugjam a seggébe, és úgy elégítsem ki análisan. Az idegességemet nem sikerült jól palástolnom, ezért kellett feljönnöm is a pincéből, hogy ne rendezzek jelenetet a borkóstolás alatt. A fehér ing szinte szétszakadt rajtam, és a fekete nadrág már túlzásnak számított. Felfedezőútra indultam egy üveg borral a kezemben, hogy legalább a saját szórakozásom jó legyen. A felmenők képeitől kirázott a hideg, és most nagy vágyat éreztem arra való tekintettel, hogy meglátogassam a boszorkányomat, és kicsit eljátsszak vele, de túl kockázatos lett volna. Éppen elkanyarodtam az egyik kihaltabb folyosórészre, amikor az öcsémbe botlottam bele.
- Nahát Aiden, neked nem lent kellene lenned? Apa ki fog nyírni, amiért megint veszítettél kártyán. – dőltem neki az egyik ósdi bádogöltözéknek, és belekortyoltam az üvegembe.
- Nem szép dolog bátyus lopni a pincéből. Apa ezért a kezedet törné le. Egyébként nem tervezem, hogy itthon maradok estére. Alice odalent vár, és tudod, hogy mit jelent két feszes mell. – a szemöldökeit felvonva játékosan két lufit formált a levegőben a mellkasa előtt. Nem tudtam nem együtt érezni vele, mert én is voltam ennyi idős, mint most ő, így csak sután elmosolyodtam, és megráztam a fejemet.
- Menj, de ha lehet, akkor az erdőn keresztül gyere vissza, mert apa figyeltetni fogja a bejáratot. Ne csak a melleit kóstold meg. – kacsintottam rá, és segítettem megszökni az öcsémnek. Ez nálunk így működött, hiszen fiúk voltunk. Hazel esetében már lakatot szereltem volna az ablakára is, de ő lány, és a legkisebb közöttünk. Miután eltűnt Aiden elindultam a lépcsők felé, de a komornyikunkba ütköztem bele.
- Armin mi a helyzet odalent? – kissé talán már imbolyogtam, mert a bor betett, de azért még tudtam hol a határ.
- Mr. O’Feney elrendelte a vacsorát. Negyed óra múlva várja Önt is az étkezőben. Borjúszelet lesz párolt zöldséggel. – hát már megint a papa dirigál.
- Köszönöm, ott leszek. – sóhajtottam fel színpadiasan, és még lehúzva a maradékot az egyik sarokba rejtettem el a bizonyítékot. Megigazítottam az ingemet, és határozottan indultam meg az étkező felé, amikor az egyik sarkon az utolsó házaspár kanyarodott ki. Az öreg MacHaven szűk látóan mérte fel a házasságát. Még, hogy boldog az ara? Anastasia nem éppen a rendszeres, de gyakori vendégem volt a hálóban. Felöltve elragadó mosolyomat megindultam feléjük, hogy elbúcsúzzam tőlük.
- Mrs. MacHaven elbűvölő ma este. – egy kézcsókot leheltem a hölgyemény kacsóira, aki menten becsinált a bugyijába a mozdulat során.
- Gale…az apja megint remek estét hozott össze. Adja át üdvözletemet az öccsének. Sajnálatos hogy lebetegedett. – sóhajtott egyet az öreg, én meg csak magamban röhögtem. Aiden maximum az orgazmusba fog ma este belehalni.
- Sajnálatos, de hamarosan jobban lesz. Remélem jól érezték magukat. Jó éjszakát. – a mozdulat nem volt feltűnő, de a kezemben landolt a szőkeség üzenete, amivel együtt végül az étkező felé vettem az irányt…

Vissza az elejére Go down

avatar
run the world † hunter

Hazel O'Feney



Hozzászólások száma ▌ :

10

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jun. 30.

Tartózkodási hely ▌ :

Donegal

Foglalkozás ▌ :

orvostanhallgató

faj ▌ :

vadász

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :



Témanyitás Re: Donagh & Hazel & Gale - Családi vacsora ▌ ▌
Szer. Aug. 10, 2016 10:32 pm


A borkereskedelemnek a temérdek ízletes bor, s a kellemes hangulatú pincék mellett megvolt a maga nem kívánatos vonzata is. Olykor – az eladás érdekében – apánk úgy tartotta jónak, ha törzsvendégeit, s leendő kuncsaftjait házhoz hívja, sajt tállal kínálja, kicsit smúzol nekik, elszónokol egy-két görög ódát, mely szorosan kapcsolódhat az akkori bortermeléshez, majd kezet ráz velük, s lehetőség szerint rájuk tukmálja a családunk védjegyével címzett bort.
S miért is ne lett volna szokás, hogy az efféle napokon nekünk, családnak kötelezően otthon kellett feszíteni díszes pompában?
Ez volt a nagy harci helyzet, s mi otthon dekkoltunk, hogy a vendég érezze, a jó bor mellé remek társaság is dukál. S míg apám élvezte ezeket az esteket, a bátyáim összekötötték a kellemest a hasznossal, negyvenes nőknek akasztották be a csalit.
Talán egyedül én jártam abban a cipőben, hogy mérhetetlenül untam ezeket az esteket, s számomra nem maradt más, mint az iphone biztosította, szórakoztató játékok, s egy-két pohár, jó minőségű, száraz vörösbor.
A mai estén is kiszemeltem magamnak egy tökéletes kis sarkot, s kényelmesen döntöttem hátsómat az egyik faragott hordónak, távol a francia szavakkal dobálózó szakértőktől, akik hosszú orrukat egyszerre lógatták bele a kezükben tartott pohárban kavargó, agyonlötykölt mámorba.
A sors furcsa fintora, hogy Cillian Sheridan-t nem kötötték le a különféle érlelési módszerekről szóló történetek, s helyette inkább az én társaságom után ácsingózott.
Egész pontosan belemászott az aurámba, és észre sem vette, hogy mennyire zavar.
Ott állt előttem, alig néhány centiméterre, s bárgyú vigyorral vizslatta az arcomat. Egy alkalommal felpillantottam rá, azután inkább gyorsan visszasiklott tekintetem a telefon kijelzőjén rohangáló pickmanekre, s igyekeztem tudomást sem venni Sheridanról.
- Egy ilyen szép lány nem unatkozhat itt egész este. Gondolom, unalmas már a borokról hallanod. – Kérdezte komoly érdeklődéssel, s tovább méricskélt, mintha húsáruboltba ment volna le egy adag bélszínért. Ó egek, most ezt komolyan végig kell hallgatnom? Hol van a felmentő sereg?
Körbekémleltem a teremben, pillantásommal keresve Aident, de sehol sem láttam a bratyómat, aki általában kimentett az efféle helyzetekből. Ha előkerül, egész biztos , hogy megfojtom.
- Aha, rettentően…- Rá sem pillantottam válaszadás közben, s igyekeztem komolyan koncentrálni a játékra, hogy Sheridan végre észrevegye magát, s rádöbbenjen arra, nálam nincsen semmi esélye. Ő azonban nem hagyta ezt annyiban, s még komolyabb érdeklődést mutatott irányomba.
- Mit játszol? Pokemon? – Kíváncsi mosollyal támaszkodott meg a hordómon, közvetlenül a hátsóm mögött, s szemtelen mosollyal hajolt közelebb, hogy ráleshessen a telefonom képernyőjére. Csak most bántam igazán, hogy nem pucér pasik képeit nézegettem, még azok is jobban izgattak volna, mint Cilinder unalmas próbálkozása.
- Nem, ez itt a tűnj el, mert unalmas vagy 3., ismered? – Szemtelen, vagy inkább gúnyos vigyort villantottam felé, s talán úgy viselkedtem, mint egy tizenhat éves tini, de azt hiszem, még nem nőtt be egészen a fejem lágya, s lekoptatásban sosem voltam udvarias forma.
- Nem, de csípem az ilyen szemtelen csajokat. Tudod, én már jó néhány éve vadászom, egész közel vagyok már ahhoz, hogy mester legyek. A madarak pedig úgy csiripelték, hogy Te még nem voltál terepen. Lehetnék akár a mentorod is. – Elvigyorodva érintette meg ujjával a combomat, s bal lábára helyezve testsúlyát, továbbra is ott virított arcán az a pofátlan mosoly.
- Sheridan, minden vágyam, hogy Te légy a mentorom. – Negédes mosollyal fürkésztem íriszeit, s mielőtt még azt hitte, hogy elkaphat, mint röptében a legyet, gyorsan leugrottam a hordóról, hogy ott hagyjam főni a levében.
Lépteimmel becéloztam a kitöltött borok sokaságát, találomra felkaptam egyet közülük, majd nagy kortyokban nyeltem a vöröslő szőlőlevet, hogy az utána várt mámor feledtesse velem ezt az ostoba fajankót.
Cillian azonban utánam lépett, s a továbbiakban önmagát fényezve kezdett nekem hosszasan mesélni arról, hogy mennyi mindent is tanulhatnék tőle, mire csak a szemeimet forgattam, s mindenhová néztem, csak éppen Sheridanre nem. S ha ez még nem lett volna elég, elhívott vacsorázni.
Ajkaimat összepréselve, arrogánsan pillantottam végig a mellettem ácsorgó férfin, s minden porcikámmal azt kívántam kinyilatkoztatni felé, hogy utálom.
Szerencsémre, apám éppen akkor ért oda mellénk, így megmentett attól, hogy pofátlanul vissza kelljen utasítanom Sheridant.
- Áh, Mr. O’Feney. Remek volt ez az este, én mindenképp élveztem. Minden jót, további jó éjszakát. – Kedvesen mosolygott apámra, aztán meg rám, s még volt pofája a hátamon is végig simítani búcsúzás gyanánt, amitől még a hideg is kirázott.
Fuldokoltam.
S csak az volt a szerencséje, hogy apám kérésére sarkon fordult, és megindult a kijárat felé.
- Oh, édes jó istenem. Mit tettem, hogy ezzel a Sheridannel ver a sors? Miért kellett őt is elhívnod? Tudod jól, hogy a családja úgyis vásárol, őt meg nem hiszem, hogy érdeklik a borok, mert egész este a nyomomban lihegett. Elviselhetetlen volt, soha többé ne hozd ide. Egyszerűen irritál…– Jegyeztem meg, megforgatva a szemeimet, miközben elsüllyesztettem táskámban a telefonomat, s apa karjába fűztem az enyémet.
- Mesélj, milyen sikert aratott az idei bor? Láthatóan nagyon élvezted a társaságot és sok érdeklődőt. Egyébként, ha már itt tartunk, nem tudod, ki az a szőke nő? – Utaltam a pár hölgytagjára, aki a távolban láthatóan igazán felüdült a bátyám mosolyától. S ha apa elindult, akkor követtem Őt az étkező felé.
- Na, emlegetett szamár. Hol jártál egész este drága édes bátyám?- Egyik szemöldökömet felemelve vontam kérdőre Gale-t, mert még ő is jobb társaság lett volna, mint az az átkozott Cilinder.
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom




Témanyitás Re: Donagh & Hazel & Gale - Családi vacsora ▌ ▌


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: O'Feney birtok-