Nem volt kakasunk, mégis annak a kukorékolására ébredtem, itt kint a város háta mögötti Hotelem egyik szobájába. Miért ez a reggel és miért pont akkor amikor én itt vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a személyzetem egyes tagjaira a frászt hozom, pedig nem az a sztahanovista nézeteket valló főnök vagyok, egyszerűen csak szeretek ügyelni a részletekre. Példának okáért tudom,hogy ma jönnek az élelmiszer egészségügyi hivatalból ellenőrizni, és tudom, hogy magasak az elvárásaik. Normális esetben még megkenni sem lehetne őket, de én valahogy mindig elérem a célomat. A biztonsági személyzet alakváltókból tevődik össze, jobb ez így nekem is és a vendégeknek is, mármint a biztonságukat tekintve. Nekem pedig azért , mert ők a legjobb, legalkalmasabb személyek az őrzésre. A kakas, még mindig ricsajozik, nekem pedig fogytán a türelmem. Felkeltem és lezuhanyoztam, tudták, hogy amíg nem ég a ház, addig nem szabad zavarjanak. Felöltöztem, és a szokásommal ellentétben nem a szobámban reggeliztem, hanem elindultam a hangok irányába. Nincs reggeli, nincs kávé, egyeseknek már felért a közelemben tartózkodásuk egy kisebb armageddont. A folyosói tükör mellett elhaladva még megigazítottam az ing galléromat és az órámat, majd a mandzsettáimat is a csuklóm körül. Kifogástalanul hanyag összhatást keltettem a megjelenésemmel.
- Uram, Mr. O'Harley, a konyháról elszabadult egy kakas. - megtorpantam, ezt eddig is hallottam. Azt sem értettem, hogy miért épp élő állattal próbálkoznak, megvannak a beszállítóink, és ők mind konyha kész állapotban hozzák ide az elkészíteni kívánt fogásokhoz az alapanyagokat.
- Azt javaslom mindenképp kerítse elő azt, aki az élő állat ötletét felvetette, majd tegye meg a szükséges lépéseket. Ha engem zavart,hogy kakas kukorékolásra és annak károgására ébredek, mit gondolhatnak a vendégek? - a hangom simulékony és nyugodt volt, noha érezhető volt benne a figyelmeztetés. Nem tűröm az alkalmatlankodást a környezetemben.
- Hol van a szálloda menedzsere, miért pont annak titkárával kell beszélnem erről? - fordulok be a következő sarkon az étkezőbe, hogy ott felszolgálhassák a reggelimet.
A szálloda menedzser titkára holtra vált előttem, tudja, mindenki tudja, hogy szeretem ha a megfelelő módon érintkeznek velem, így azt szorongatom meg, akit kell, és ő mindenkit tovább szorongat ahogy kell. Természetesen ilyen módon a kirúgásról sem nekem kell intézkednem, hanem a menedzsernek.
Persze, állítólag egy jó főnöknek be kellene segíteni a munkába, mert attól jó főnök. De mivel, nem tudtam se főzni , se takarítani, és nem is állt szándékomban ilyen munkákat végezni, mert nem azért tartom magam, hogy kétkezi munkát végezzek, így mindenki a rá bízott feladatot végzi. Egy szavuk sem lehet, meg vannak fizetve, hiszen tudom, hogy elviselhetetlen főnök vagyok és magasak az elvárásaim.
Nem kaptam választ a kérdésemre, mert az a szárnyas ismét felhangzott valahol a recepció felől. Mélyen valahol, énem eltemetett bugyraiban rimánkodtam bárkinek, akárkinek, hogy nehogy erre tévedjen egy állat védő, mert akkor oda lenne a mai étel adag egy részének. A titkár elrobogott és próbált rendet tenni. Több, kevesebb sikerrel. Eközben én nyugodtan fogyasztottam a reggelimet. Reggeli után egyébként is úgy számoltam, hogy kilovagolok, néha nem árt, ha kicsit kiszellőztetem a fejemet.
Dolgoztak váltók a hotelben, éppen ezért nem értettem, hogy legalább egy macska lelkületű miért nem sietett az emberek segítségére? Megdörgöltem a halántékomat és sóhajtva indultam el a lovarda irányába. Ami pedig arra felé fogadott, kezdett kiakasztani, éreztem ,hogy valami nincs rendben, talán a kakast is pont emiatt vetették be elterelésnek. A menedzserem, éreztem, hogy nincs vele valami rendben, de mi van a lovammal?! Hárman próbáltak meg feltartani, de egy pillantással félre sodortam őket, nem kell semmi mágikusra gondolni, pusztán a megjelenésem elég olykor és a tekintetem, ahhoz, hogy adott emberek szét széledjenek a környékemről.
- Mégis, mire volt jó az, hogy elodázod a kakassal a nagyobb bajt? Miért nincs még itt egy orvos?! - léptem be az istállóba, a lovam bokszához lépdeltem. A főlovász minden tőle telhetőt megtett, hallottam a gondolatait, persze mindnek csak felszínesen érintettem a tudatát, már tudtam ,hogy hogyan használjam a képességemet úgy, hogy ne zavarodjak bele az ő gondolataikba és ne is tudjak meg szükségesnél többet. A jelenlegi gondolataik elegek voltak a számomra.
Lesújtó pillantást vetettem a menedzserre, igen. Jól érzi, hogy le lesz váltva. A titkára alkalmasabbnak tűnik erre a feladatra.
Már tárcsáztam is egy számot, még a múlthéten Dublinban bulizó tündérke emlékeiből olvastam ki egy állatklinika helyszínét, aztán megragadt bennem az egész. Néhány órán belül itt lesz a doktor, nagyon ajánlom neki! Nem volt olcsó a ló és első pillantásba beleszerettem a Hollandiában való tartózkodásom idején.
Kezdőlap 
