Ház kinézete (Az erdő mélyén)

 :: Yara Otthona

Ébredés. A szél lebbenése a hófehér muszlinfüggönyön, mely áttetszőségében inkább csak díszletként funkcionált, mint valós anyagként, ami a belátást hivatott megakadályozni. Én nem bántam. A háznak szinte minden fala üveges tolóajtó volt, hogy bárhonnan, bármikor ki tudjak menni, vagy be tudjam engedni a friss, erdei levegőt, vagy éppen a sérült állatokat, akik karmaikkal apró karcolatok kusza lenyomatát hagyták a csiszolt fapadlón. Mindhez egyedi és megismételhetetlen emlék fűzött, s ugyanúgy hozzátartoztak a házhoz, mint a kandalló a nappaliban, vagy a fürdőszoba.
Nyújtóztam egyet. A szatén ágynemű hűvösen siklott végig testem hajlatain, majd hullott nesztelenül a földre. A nap még éppen hogy csak felbukkant a látóhatáron. A hajnal a vörös, narancsságra és sárga különböző árnyalataiban pompázott, egyre feljebb kapaszkodva az égbolton. Ujjbegyei megérintették a lomha, duzzadt felhők szélét. Alulról világította meg esőtől dagadó, vattacukorszerű testüket, és festette szürkeségüket kékes-lilás színkavalkáddá, amik átszikráztak a nyári, lombjukkal büszkén magasba törő fák zöld levélhalmán.
Felkeltem, kitártam az ajtókat, megmosakodtam, majd még hálóingben gyorsan átszaladtam a ház másik felébe. A minden oldalról nyitott összekötő rész közepén egy hatalmas fa terpeszkedett, melynek ágai óvón terültek szét a tető felett. Finoman simítottam végig törzsén, homlokomat egy pillanatra neki támasztva köszöntöttem, majd tovalibbentem. Egy létra támaszkodott neki, mert nem volt szívem lépcsőket aggatni rá, csak azért, hogy feljussak a lapos tetőre, vagy az ágai közé, mely madarak tucatjainak volt pihenőhelye, vagy éppen ott tartózkodtak, ha betegek voltak. Pont ezért is borítottam be a ház tetejének felét fűvel. Azért az mégis csak kényelmesebb volt, mint a forró beton, vagy cserép. A másik felén napelemek sorakoztak két sorban, biztosítva az áramot. Másként nem is nagyon tudtam volna megoldani, hiszen az erdő közepére nem húztak be kábelt, és nem is akartam volna. Ez békés, környezetkímélő megoldás volt.
Pár perc múlva már egy csésze teával a kezemben léptem ki a házat körbefutó terasz hátsó részére, amely a nappali előtt kiöblösödött annyira, hogy kényelmesen elfért ott pár szék, egy asztal és egy hintaágy. Elégedetten ültem le a fából ácsolt terasz szélére, lelógatva a lábam, és pillantottam körbe, aprókat kortyolva a gyümölcsízű keverékből. A tartógerendákon növények futottak fel, virágok pompáztak mindenféle színben. A terasz, körben, az egész ház körül tele volt kosarakkal, kistálakkal, benne vízzel és magvakkal, a madaraknak szintén etetővel és itatóval. A hátsó kertben egy kis tó bújt meg, melynek felszínén szikráztak a korcsolyázó napsugarak.