⚜ Obsession – no rest for the wicked


 
a jelen
– no rest for the wicked –
az oldal videója

A legjobb minőség és élmény érdekében, a promó videót külső lejátszón nézd meg! A csodálatos összeállítást köszönjük Seth Schofieldnak!

donegal times

Donegal, 2016. július 1.
Újabb gyilkosság történt a donegali egyházmegyében, ezúttal két tiszteletes holttestét találták meg a nyomozók ma hajnalban. A rendőrsé szóvivője szerint brutális gyilkosságsorozat részese lehet a két áldozat, kiknek felkoncolt holttestét megtalálták a St. Mary templom oltáránál. A nyomozók szerint a gyilkosságok ahhoz a négy hónappal ezelőtt kezdődő mészárláshoz köthetőek, amikor négy pap holttestét találták meg Belfast környékén. Egyelőre még nem tudni, hogy ki vagy kik lehetnek az elkövetők, s milyen indíttatásból történnek a gyilkosságok, de az bizonyos, hogy a tettes vagy tettesek az egyház tagjaiból szedik áldozataikat. A rendőrség fokozott ellenőrzést tart az utakon, a járőrök számát megkétszerezték a városban, az egyház által üzemeltetett intézményekhez és templomokhoz is rendőröket állítottak. A rendőrség a lakosok figyelmét felhívják arra, hogy sötétedés után ne mászkáljanak egyedül az utcán. Az ismeretlen tettes ellen nyomoz a rendőrség.

bejelentkezés

bejelentkezés
– no rest for the wicked –


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
hangok a távolból
– no rest for the wicked –
újdonságok
– no rest for the wicked –


















hátrahagyottak
– no rest for the wicked –
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (64 fő) Pént. Júl. 01, 2016 9:08 pm-kor volt itt.

Kasztok
Boszik
8
12
Vadászok
13
5
Egyház
2
1
Nimfák
3
7
Alakváltók
9
5
Halandók
0
5
Vámpírok
0
0
Ghoulok
0
0
Démonok
0
0
Dzsinnek
0
0
A fény őrzői
0
0
Koboldok
0
0
Elfek
0
0

 

Állatorvosi rendelő - Winter & Zariche

 :: Belváros

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
run the world † hunter

Winter O'Conell



Hozzászólások száma ▌ :

5

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 01.

Tartózkodási hely ▌ :

Donegal

Foglalkozás ▌ :

Tanuló

faj ▌ :

félvér (boszorkány-vadász)

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :



Témanyitás Állatorvosi rendelő - Winter & Zariche ▌ ▌
Vas. Júl. 03, 2016 8:50 pm



- Tessék - Audrey a kezembe nyomja Sparky pórázát, mire én értetlenül meredek hol rá, hol a Yorkiera. Az utóbbira még rá is mosolygok, mert a gazdájával ellentétben őt kedvelem.
Nem, nincs bajom a lánnyal úgy általánosságban, épp csak a stílusa bicskanyitogató olykor, mint mondjuk most is.
- Nem hiszem el, hogy lehetsz ennyire szenilis? A múltkor ígérted meg, hogy elviszed az orvoshoz, mert te velem ellentétben valamiért mindig ráérsz... Hát tedd is meg.... kérlek - némi habozás után csak hozzáteszi, mikor látja szemeimen, hogy én valamit igencsak hiányolok, így mikor azt az egy apó szócskát is kipréseli magából, vigyorogva biccentek.
- Látod? Nem is olyan nehéz ez - még kacsintok is mellé, aztán ott hagyjuk Sparkyval a puffogó lányt, mert időközben eszembe jut ám, hogy én valóban ígértem valami ilyesmit.
Azon már meg sem lepődök, hogy kiérve a Capusról, egyből a zord idővel találom szembe magam. Napsütésről, negyven fokról, napbarnított bőrről én eddig csak olvastam, ez nem az a környék, ahol az ilyen jelenségek előfordulnának. Csodaszámba megy az is, hogy épp nem esik, a szél viszont fúj, ámbár ez sem gátol meg abban, hogy véghez vigyem azt, amit megígértem a múltkor.
Szerencsére a rendelő nincs messze az egyetemtől, mert egyébként fogalmam sincs, hogy oldanám meg kutyával a közlekedést. Érthető okok miatt nekem sose volt semmilyen állatom, a családom Isten tudja miért, de neheztel az alakváltókra is. Én azonban még egyel sem találkoztam, így nem tudok kellő véleményt nyilvánítani róluk. Azonban én nem is vagyok az az igazi valódi vadász, bármennyire is szeretnék az lenni. Nekem valahogy nem megy az, hogy utáljak valakit, csak mert évekkel ezelőtt valaki mások elkezdték. Saraht sem utálom. Neheztelek rá, és iszonyatosan dühös is vagyok, de nem utálom, képtelen lennék rá, hisz  a legjobb barátnőm.
- Jó napot, időpontra jöttünk... azt hiszem... - tehetetlenül állok meg a kis ablak előtt, majd hálásan mosolygok a nőre, aki segít nekem kiigazodni, lévén drága kolesztársam semmit nem mondott nekem, már azon túl, hogy ne merjem kinyírni a kutyáját. Amit egyébként ki is kérhetnék magamnak, mert annyira szerencsétlen nem vagyok.
Sparky viszont lendületbe jön, megrökönyödésemre, olyan hirtelen indul el, hogy a póráz is kicsúszik a kezemből, s mire a nyomába érek, már valaki nadrágját rágcsálja.
- Nem, nem szabad, rossz kutya - szerintem, ebben a pillanatban a vak is látja, nem én vagyok a gazdája, mert hogy a kis görcs rám sem hederít.
- Sparky, elég - szólok rá aztán erélyesebben, ami meg is teszi hatását, hisz a nadrág rágcsálása abbamarad, és még a pórázt is el tudom kapni.
- Sajnálom, neveletlen a gyerek - próbálom poénosabbra fogni, de az csak nem sikerül, ráadásul, ahogy ránézek a szőkeségre, még a pír is az arcomba szökik, mintha amúgy már nem lennék elég szerencsétlen.
Vissza az elejére Go down

avatar
i am your oxygen † fairy

Zariche Araulen



Hozzászólások száma ▌ :

12

Érkezésemnek napja ▌ :

2016. Jul. 02.

Tartózkodási hely ▌ :

Behind decayed trees in the forest || near Dublin

Foglalkozás ▌ :

Állatorvos asszisztens/Hobbi zenész

faj ▌ :

half blood creature

▌▌▌▌▌▌▌▌▌ :


Until I didn't know you I thought I was happy with my life. But now, I met you and everything has changed... I found real happiness


Témanyitás Re: Állatorvosi rendelő - Winter & Zariche ▌ ▌
Hétf. Júl. 04, 2016 11:59 am



Winter & Zariche

Az "elnézést, bocsánat, szabad lesz?" szavakat skandálva egymás után próbál utat törni magának Dublin forgalmas utcáján, mindeközben két jól megtöltött kávéspoharat egyensúlyozik, szájából pedig kilóg egy szál cigaretta, aminek már illendő lenne lepöckölni a hamuját, mielőtt kiégeti ruhájának anyagát. Ironikus, hogy egy tiszta élőlény, akinek az élete nem más, mint a növények és az állatok közti összhang, gyakorta nyúl a cigarettásdoboz után, hogy azzal oszlassa el feszültségét. Szép külseje, mióta munkába látott, minőségi hervadáson megy keresztül. Azonban, különleges kisugárzása még mindig magára vonzza az emberek figyelmét, nem azért, mert fajtársai közül ő lenne a legelragadóbb teremtmény, sokkal inkább lerí róla a halandók közti mássága. Jegesen izzó kék szemei mintha a veséjükbe látna, hozzá tartozó és íriszeit tökéletesen kiemelő szőke haja pedig hullámos tincsekben verdesi tarkóját. Világos bőrén egyetlen egy sérülés se található, csak az ingje alatt mutatkoznak meg az általa nagyra becsült tetoválásai, emellett orrában és fülében is piercingek éktelenkednek, melyet csak a városban töltött ideje alatt enged a nagyérdemű előtt láttatni. Apja nem értékeli az e fajta művészetet, mindent utál, ami az emberek hóbortjait idézi, nem is véletlen, hogy nem akarja feszegetni még azzal is a határait, hogy az otthoni körülmények között is magán viseli ezeket a tündérekhez nem illő ékszereket.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, ahogy hátával belökve a rendelő ajtaját, végre biztonságosabb körülmények között tudhatja magát. Most már csak az olykor szabadjára engedett állatok jelentenek veszélyt, kik biztos felettébb szórakoztatónak fogják találni azt, hogy berohannak a forró kávét egyensúlyozó Zariche lába alá. Nem véletlen, hogy különös figyelmet fordít arra, hogy szemmel tartsa a padló népét, tekintete szüntelenül pásztázza a kiskutyákat, akik nagy valószínűséggel féreg irtás reményében csörtettek be a gazdájukkal.
Kis híján az orvos nyakába önti a gőzölgő italt, mert szokásává vált egy bizonyos incidens után az, hogy bőszen figyeli a talapzatot, de az orra elé még csak véletlen se pillant fel. Éppen vissza tudja rántani a kezét, hogy ne a férfi makulátlanul fehér köpenyén éktelenkedjen a félreismerhetetlen barna folt.
- Lenny, az isten szerelmére, már azt hittem, hogy eltévedtél félúton –nyúl ezzel Zariche irányába, hogy megkaparinthassa a neki hozott italt. Igen… amióta a nagyvárosban tölti idejének túlnyomó részét, Lenny vagy Zach becenéven híresült el, elvégre nincsen rászorulva arra, hogy mindenki csodájára járjon a különleges nevének. Soha nem is értette, hogyha fajtársaik normális, emberi nevekkel képviseltetik magukat, akkor az ő apja, mégis mi a megváltó istenért ragaszkodik ennyire tündéri mivoltukhoz? Jó, a kérdés is felesleges, magától értetődő a válasz…
- Sajnálom, hatalmas volt a sor és az úton is feltartottak –leszegett fejjel, belekortyolva a kezében maradt egy szem papírpohárba lép el az állatorvos mellett, hogy bemehessen a rendelőbe intézni a munkáját, hiszen azok nem fogják megírni magukat.
- Kölyök, nagyjából negyed óra múlva érkezik egy időpontos, Sparky a kutya neve. Nekem most el kell mennem, úgyhogy örülnék, hogyha akcióba lendítenéd magadat –az orvos a nyomába szegődve lép be a rendelőbe, hogy levetve a köpenyét már fordulhasson is ki az ajtón.
- Rendben, de a többivel mi lesz? –összevont szemöldöke alól pillant utána, de szinte már sejti a választ. Nem egyszer fordult már elő ez az eset, de soha nem derült ki, hogy mégis milyen fontos dologgal kellett megküzdenie, amiért csak úgy el kellett lopnia a nap maradandó részét.
- Küldd el őket, vagy megmondhatod nekik, hogy jöjjenek vissza két óra múlva –testbeszédéből is látszik, hogy nem óhajt több kérdésre válaszolni, egy biccentés kíséretében fordít neki hátat, majd hagyja el végül az épületet. Persze, mindig az asszisztensre maradjon a piszkos munka, és ő viselje a felháborodott, szitkozódó szavakat. Mintha legalábbis rajta múlna az, hogy a kedves orvos úr éppenséggel mi a fenét művel az általa szabadnak hirdetett idejében.
Ujjait a hajába simítva küld le egy utolsó korty kávét, majd a poharat letéve az asztalára, minden bátorságát összeszedve lép ki a váróba, hogy elviselhesse az egymás mellett sorakozó emberek agresszív pillantását. Szinte mondania se kell semmit, a háromból kettő, akik valószínűleg együtt érkeztek, felpattanva a székükből, szitkozódó szavakat hagyva maguk után hagyják el a takaros kis rendelőt. Soha nem volt még ilyen könnyű dolga… Éppen indulna vissza a hátsó régiók irányába, mikor fenyítésnek szánt szavak ütik meg a fülét, majd a nadrágszárának cincálása se marad el. Aki állatorvosi rendelőben dolgozik, annak ez már szinte mindennapi, nem is véletlen, hogy minden gatyája úgy néz ki, ahogy. A lábáról lerángatott kis padlócirkáló látszólag is feszült már csak a légkör miatt is, ezért halvány mosollyal az arcán guggol le elé, hogy kézrátétellel tudja nyugtatni a felbőszült kis yorkit. Ilyenkor áldja a származását.
- Ugyan, egy tünemény. Nyilván nem maga a gazdája, ugye? –pillant fel a lányra, szélesedő mosolya pedig reakcióként szolgál az elpirult orcára. – Na, gyere Drága –kapja fel a földről a jószágot, hátrapillantva fejével biccent a lánynak, hogy kövesse. A kutyát a rendelő közepén lévő fém asztalra ültetve többször simogatja meg a fejét, és veszi fel vele a szemkontaktust.
- Mi a baja a jószágnak? –megszakítva a farkasszemet fordul a feltételezett gazda felé, de hát az előbbiekből okulva nem venne rá mérget, hogy Sparky tényleg az ő tulajdona lenne.


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Belváros-